Történetek a törött tükör mögül 1

Úgy kezdeném,hogy:
Elnézést a kényszerszünetért azoktól,akiknek nyújt valamit irományaim elolvasása,nem tudom meddig tart majd.Alább egy kis szösszenet olvasható,ami zanzásított változata annak,amit érzékelek és álmodok.
A valós és az álomvilág furcsaságaiból éppen csak egy morzsa.Nem több semmiképpen.Remélem nem frusztráló és nem rabolt el becses időt kedves a olvasótól.





Fekszem.Ámodok.
Legalább is ezt hiszem.Nem vagyok biztos semmiben,mert néha a valóság is tud legalább olyan képtelenségekkel szolgálni mint egy vadabb álom.
Talán csak az elmém játéka mindaz,amit látok.
Ránézek a jól ismert Combino villamosra,amivel nap,mint nap járok és hirtelen óriási undorító férget látok,ami elnyeli az utasokat.Ez nem álom...de nem is valós.A képzelet érdekes dolgokat vetít eléd néha.
Néha a körülöttem lévő emberek mind szörnyűséges démoni alakokká válnak.De győzködöm magam,hogy ez is csak egy múló képzet.Talán csak az emberekben lévő keseredettséget és önzést látom fizikai valójában.
Nem vagyok jobb,tudom.Talán néhányan pont ugyan ilyen borzalomnak látnak,mert tudom magamról,hogy ugyan úgy fenntartásaim vannak a körülöttem lévők felé.Nem feltétlen nézem le az embereket,mert attól jobb nem leszek.De vannak,akik egyszerűen taszítanak,hiába a valós alakot látom.Talán pont az,ami zavar.
Ma volt egy érdekes élményem a szertartásteremben.(igen,olyan is van,buddhista fősulira járok)Egyedül ültem bent törökülésben az arra való párnákon és elkezdtem bámulni a szemközti falat.Az hirtelen a szemem előtt elkezdett enyhén hullámozni.Hirtelen arra gondoltam,hogy a hőmozgás...de az lehetetlen volt,mivel fűtőtest elég messze volt.Máshová is néztem,hogy a jelenségre talán valamiféle értelmes magyarázatot leljek,de nem volt.Egyszerűen az egész terem hullámzott egy kicsit.Talán a valóság(káprázat) fala kezdett széttörni előttem.Vagy csak kezdek begolyózni.
Ennyit a valóságról.
Fekszem.Álmodom.Most valóban.
Elmém megtelik a tudatalattim vágyaival és a tudat alatt kínzó dolgokkal.
Alakokat látok,embereket a múltamból.Kínoznak,nem hagynak nyugodni.El kéne őket temetnem végre,de nem megy.Egyenlőre nem vagyok elég erős.
Máskor üldöznek.Idegenek.Azt sem tudom miért,de olyan elemi félelem költözik belém,amit az őskorban érezhettek a sötétben.Még csak nem is démonok.
A démonokról legalább tudom,hogy elveszik a lelkem és ezért kell menekülnöm.Az emberek azok,akik az igazi misztériumot jelentik.Nincs indíték,csak üldöznek.
Néha szárnyalok,vagy egyszerűen képzeletem hatalmával oda megyek,ahová csak szeretnék.Nem egészen emberi tájak,melyek lenyűgöznek.
Néha egyszerűen a színek és formák kavalkádját élvezem cél nélkül a boldogság illúzióját érezve.
Van,hogy buja nők vesznek körül és kényeztetnek.Talán ez a legszokatlanabb tekintve,hogy férfi vagyok.Néha démonasszonyok,succubusok ezek a nőalakok,de ők nem okoznak fájdalmat,sem félelmet nem keltenek bennem.A lelkem pedig nem számít.
Felébredek.Élek.Élek?Létezem,ez biztos.Nem vagyok mindenben kételkedő.
Csak a valóságban és az álmaimmal szemben vagyok hitetlen.