Rosszul érzem magam...

mert mindenkinek csalódást okoztam.Sok tekintetben.De ez a blog a történetekről és az olvasóimról szólnak.
Minden kezdet nehéz.Az újrakezdés néha nehezebb.Legalább is úgy érzem.Elég sok dolog történt amióta az utolsó sorokat a hálózatra vetettem.Most már nem ígérek semmit.Lesz írás.Mikor?Nem tudom.Azóta sokféle más irány is megfogott.Lehet,hogy újítok majd,valami teljesen eltérőbe kezdek bele,mielőtt kedvenc nyomozóink újabb kalandba keverednek.
Megtörve bár,de nem holtan.

Nem haltam meg...

de nem is élek.
Ennek ellenére nem sokára új bejegyzés születik.Az,hogy tovább viszi e a történetet,vagy egy új oldalát mutatja be elmémnek még nem tudom.Eldől.Hamarosan.

Szürke angyalok 6

A jármű eszeveszett tempót diktált,ahogy Muldon teljes erőből nyomta a padlóig a gázpedált.A kocsi motorja szenvedni hallatszott,amikor egy rövid mozdulatsorral sebességet váltott.A szenvedés elhalt,a mutató pedig egyre csak fölfelé kúszott.Nem késlekedhetett,pedig váratlanul kapta a megbízást.-"Épp ezen a napon"-gondolta Muldon.
A váratlan talán nem a legmefelelőbb szó.A magafajták-akik nem voltak túl sokan,de összességében mindenhol jelen lehettek a világon-állandóan szolgálatban voltak.Ha egy ideig nem érkezett megbízás a Direktóriumtól,akkor hálát mondhattak annak,akinek akartak.Nem sokan tartották meg hitüket a Paktum megkötése után.
Egy hirtelen jobb kanyar,már majdnem ott volt a célnál,ami nem volt más,mint a városi elmegyógyintézet.
Muldon tudomása szerint ezt a helyet legalább százötven éve nem kellett hivatalos okból meglátogatnia a Direktórium embereinek.Az utolsó ügynél egy ott prédáló vámpírt kellett megállítani.Az éjszaka 17 halottal,és sok sebesülttel zárult.Az akkor ideküldött ügynököt össze kellett fércelni az eset után,és a pszi divízió is kellemetlen pár napnak nézett elébe,míg kitakarították az őrültek fejéből az akkor történteket.Egynek lerobbant a feje a hihetetlen mentális kondicionálás ellenére.
-Itt vagyok-jegyezte meg magának Muldon.
Az épület elég nagy volt-idomulni kellett a város keresletéhez-,és a legtöbb ember talált benne valami félelmeteset esténként.Talán az őrültek üvöltözése?A néha hallható dulakodás hangja?Netán maga a gondolat,hogy menthetetlenül bekattant emberek lakoznak a szomszédságukban?Talán mindezek összessége.Nem volt lényeges,egy acélos akaratú ügynököt küldte ide,nem véletlenül.A Direktor és a tanácsosai mindig többet tudtak,mindig egy lépéssel saját ügynökeik előtt jártak,mégsem ők cselekedtek.Nem piszkolják be a kezüket.
Az épületben sötét volt.Ami elég furcsa,mivel nem volt nagyon késő,és legalább az első szinten a háromból kellett volna egy kis életnek lennie.Az ápolók azon része,akik éjszakás beosztáson voltak.
Az egyik ablak hangos csörömpöléssel robbant apró szilánkokra a nekicsapódó testtől.A férfi üvöltve zuhant le a harmadik emeletről.
Muldon a csomagtartóhoz sietett,és kinyitotta.A benne található bársonyborítású hatalmas táska zárján a számokat a megfelelő irányba tekerte,majd egy halk kattanással megadta magát.A táskában vörös bársony belsőrészen fegyverek pihentek.Nem is egy.Az információk,amiket a pszi-divíziótól kapott komolyabb tűzerő bevetését igényelték.
A tokból Muldon egy lefűrészelt duplacsövűt vett előt,majd betöltötte a két lőszert.A puskát a szürke ballonkabátja alatti tokba rejtette,majd több,mint elegendőnek ítélt lőszert vett magához.A puska elég könnyen megállít sokféle ellenfelet,de egyedül evvel a fegyverrel nem érezte magát elég biztonságban.Kivette a kedvencét.Egy .44-es kaliberű Magnum.Igazi csoda volt,imádta a fegyvert.A pisztolyt a kabátja másik szárnyába rejtette,elrakott pár gyors tárazót is.
A kalapjára semmi szükség nem lesz.Így be is dobta a most már újra zárt állapotban nyugvó fegyvertokra,és felfedte szőkésbarna hajjal koronázott fejét.A haja megint úgy állt,mintha a feje egy élő szöges buzogány lenne.
-A fenébe is,hogy várják el az embertől,hogy kifogástalan legyen,ha állandóan rosszkor keresik meg?-kérdezte magát Muldon,miközben végigsimította a fejét.
A főbejárathoz ment,és újra ellenőrizte a puskát.Lőszer rendben.A kapu nyitva volt,vajon az ajtóval is ez lesz e a helyzet?
Elfordította a kilincset,és óvatosan belépett az ajtóba.Az oldalán lévő készülék,amiről meg is felejtkezett megszólalt.Hármas erősségű elmetevékenység.A rohadt életbe,ez nem lesz egyszerű.
Muldon az árnyékokban bújva indult el a lépcső felé.A folyosón pislákoltak csak a neon izzók.Ezt kintről nem látta.Csak feketeséget.Ez nem néz ki túl jól.
Hirtelen célzásra kapta a fejét,amikor a lépcsőről egy alak tántorgott le.Fehér ruhája azonnal látni engedte,hogy egy itt dolgozó szerencsétlen.A gyér fényben is látszott,hogy a fekete férfi fejéből vér szivárog,és bemocskolja fehér ruháját.
Muldon leengedte a fegyert,és odasétált a férfihoz,aki a lábaihoz omlott.
-Kérem segítsen!Ezek megölnek mindenkit!Kérem!
-Nyugodjon meg,rendőr vagyok-nem is hazudott túl nagyot,és talán megnyugszik annyira a férfi,hogy lehessen vele beszélni.-
-Egyedül van?Hol az erősítés?Ezek a valamik mindenhol ott vannak,és sorra felzabálják,vagy lemészárolják a többieket.Ez kész elmebaj!Azt sem tudjuk mik ezek!Csak úgy egy nyúlvány néha elragad valakit.Kérem mentsen meg!
-Nyugodjon meg!-ütötte pofon az ápolót-Menjen ki,nemsokára megérkezik az erősítés.Várja meg őket az épület előtt.
Az erősítés egy pár pszis volt.Ők majd elrendezik a túlélők elméjét.
A lépcsőn felóvatoskodó ügynök olyat látott,amit csak a régi horrorregények lapjain olvashat.
Éppen egy beteg futott üvöltve a furcsa hangok elől a biztonság felé,amit a kijárat jelenthetett volna,ha a egyik szellőző nyílásból,ami alatt elhalad nem nyúlik ki valami húsos,nyálkától csillogó csápszerű valami.A férfit egy pillanat alatt berántotta a "lény",és azonnal elhalt a hangja.
Muldon szinte hangtalanul sétált a folyosón,ahol az előbb végeztek ki egy embert.A lény nem nyúlt ki újra.Bár neki legalább esélye lett volna ellene.A folyosón haladva belátott a zárkákba,amik a menthetetlenül elmeháborodottak otthona volt.A kis ablakokon a pislákoló fény mellet nem látszott más,csak a falakra száradt vér.Az egyikben egy ember a plafonról lógott...egy húsos nyúlványról.És még élt.Marhára gyorsan kell végeznem,mielőtt az egész épületet elnyeli a rémálom.
Muldon nem vette észre,de a plafon egyik másik szellőző nyilásából valami csöpögni kezdett.Nyers hússzínű massza,ami egyre gyorsabb ütemben esett a földre.Lassan elkezdett összeállni,és megannyi szem jelent meg egyszerre rajta.A szemeket szájak követték,majd lassan elkezdett Muldon felé kúszni.
Az ügynök furcsán érezte magát.Mintha figyelné valaki,vagy valami.A paktum óta nem csupán bízott a megérzéseiben,azokat követve dolgozott.Azonnal megpördült,és szembekerült az alaktalan masszával,mely avval fenyegette,hogy felfalja.
A két golyó egymás után vált sörétek sokaságává.
A lény húsába tépett a több tucat sörét,nagy darabokat tépve ki belőle.Felüvöltött egy emberéhez alig-alig hasonlító hangon,majd egyszerűen szétfolyt.A sérülések elvették a kedvét a további mozgástól.Pár pillanat múlva elkezdett elpárologni.Szagtalan füst keretében megszűnt ebben a valóságban létezni.
Muldonnak volt már dolga hasonlóval dolga.Az viszont sokkal összeszedettebb volt.Ez egy alaktalan rém.Személytelen,kínzó látomás,mint a nyúlványok is.
Nem volt idő sokáig merengeni.Tovább kellett haladnia,hogy minél előbb véget vethessen az egésznek.Ahogy a hosszú folyosó végén található lépcső felé fordult alakokat látott közeledni.Talán túlélők de várjunk...egyáltalán nem siettek felé.Csak csoszogtak.Ahogy közelebb,és közelebb értek még egy furcsaság tűnt fel Muldonnak. Mindegyik furcsa szögben tartotta a fejét,és a hátukból mintegy köldökzsinór egy nyálkás csőszerű valami állt ki.Ahogy a szemével követte látta,hogy a mennyezetből három ilyen cső lógott.Mintha bábok lennének.
Az egyik lassan ráemelte a tekintetét.Üres szemgödrök bámultak csupán rá,majd követte őket a száj,amely miután kinyílt,ugyan csak végtelen feketeségnek tűnt.
A sikoly,ami onnan jött megbénította Muldont.A füle elkezdett vérezni,és ledőlt a lábáról,elejtve fegyverét.
A sikoly abbamaradt.Nem hagyta,hogy egy újabb támadást megindítson ellene a pokoli teremtmény.Kirántotta a .44-est,célzott,tüzelt.Háromszor.A három lény,amelyek valaha emberek voltak összerogytak.A köldökzsinór nem támasztotta meg őket.A fejük,mint egy dinnye robbant szét egymás után,majd mintha soha nem lettek volna ott,eltűntek a csövek.
A földön három ember holtteste feküdt.Szegény ördögök.Senki sem érdemel ilyen sorsot.
A lépcsőt további akadályok nélkül érte el.Felsietett,és majdnem felrobbant a készüléke a mért eredményektől.Hármas erejű pszi...ezt mutatta,amikor lent volt.Már négyes.A szoba,ahol a beteget tartották a pszichikus energiáktól ragyogott.Muldon gondokodás nélkül odarohant,és fegyverrel a kezében feltépte az ajtót.
Amit látott,az nem lehetett a valóság.A semmibe lépett egy gumiszoba helyett.Ahol falak,padló,plafon kellett volna legyen,ott örvénylő káosz volt csupán.Néha egy-egy száj,vagy szem jelent meg valahol...és folyamatosan beszélt.Nem is igazán a szájak,inkább a szoba.A középen lévő ember összekuporodva zokogott,vergődött a földön.
-HAGYJATOK VÉGRE BÉKÉN!NEEEM!ELEGEM VAN!
Muldon gyanúja beigazolódott.Az előtte álló embert nem véletlenül zárták ide.Vad képzelgések tartották fogva már azelőtt is,hogy a hatalom lángja felpislákolt volna benne.Ő továbbra is fogoly maradt,de az elméje által gerjesztett képek megelevenedtek.Megelevenedtek,és mások rémálmaivá váltak.
Mintha megérezte volna a jelenlétét,a férfi felállt.Térden csúszott oda Muldon elé,és megragadta a nadrágja szárát.
-Könyörgöm...vessen véget ennek.VÉGET!-habzott a szája-
-Ezért vagyok itt,nyugodjon meg.
A pisztolyt a férfi fejéhez illesztette,és meghúzta a ravaszt.
Ahogy a golyó áthaladt a fején az egész rémálomkép kezdett eltűnni.Nem maradt más,mint egy holttest a padlón.
Muldon átfésülte az épületet.Maradt egy pár ember,akiket valahogy nem értek el a furcsa rémalakok.A legtöbbjük egy kicsit őrültebb lett az eddiginél.Szinte mindenki,akit talál a földön hintázott karjait a térdeire kulcsolva.A szobák hamarosan újra megtelnek.A halott betegeket néhány ápoló fogja pótolni.Az ügyet valószínűleg elsimítják.Elrendezik,hogy egy ember legyen a felelős ezekért a dolgokért.Egy elszabadult beteg,akit sikerült végül megállítani.A fekete férfi,akivel a bejáratnál találkozott visszaáll dolgozni,de csak miután a pszisek közül páran rendezik a gondolatait,és eltüntetik az emlékeit az eseményről.
Így szokott ez menni nálunk.
Az épület előtt csak egy nagyobb furgon várakozott.Egy rövid hajú nő üdvözölte Muldont.
-Jó estét.Látom megúszta.Nem véletlenül maga az Ász a pakliban.
-Kapja be Sophia.Ez után remélem dupla prémiumot kapok.Vagy ami jobb lenne,egy hét szabadságot.
-Nyugodjon meg,egy ilyen feladat elvégzése nem rutinmunka.Már ha a többit annak lehet nevezni.
A többi.A vámpírok,vérfarkasok,kóbor kísértetek elhárítása.
-Remélem is.A puskámat a másodikon hagytam.Összeszedhetnék.Csak küldjék a lakásomra.Mára végeztem.
Muldon nem is figyelt a nő szavaira.Nem érdekelték.Beült a kocsijába,és elhajtott.Haza a jó meleg ágyba,az ismerős formák és szagok birodalmába.Ez a mai eset elbaszott volt.Előre meg kellett volna érezniük,hogy valaki ráébredt a hatalmára.A Direktórium azonnal kiküld egy egységet,és a berkeibe fogadja.Akár akarja az illető,akár nem.De valahogy átsiklottak e fölött.
Nem baj,itt vagyok én,majd eltakarítom.Adammel is foglalkoznom kéne.
Elvégre megtörtént,amit remélt.
Talán újra eljöhetnek azok az évek,amikre mindig jó szívvel gondol.
A fenébe is,sok év van még nyugállományig.Főleg annak,aki nem öregszik.

Folytatódik

Adam Blair és Muldon ügynök kalandjai folytatódnak!
A következő történet holnap érkezik,ez biztos.
Nem jöhet közbe semmi.
Füstölgő fegyverek,és a szörnyűséges teremtmények visszatérnek,miközben egyre többet tudhatunk meg hőseinkről!

A kaszás ma furcsa ruhát öltött-Szürke Angyalok 5

Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.

Lemmie számára ez is csak egy rutin este volt.Körül kellett szaglásznia a dokkoknál.Állítólag mostanában készülődik ott valami.Nem nagyon volt elragadtatva a gondolattól,hogy a ködpárás helyen a hidegben sétálgasson órákig a semmiért.Legalább Jeff vele volt.Vicces srác,nem is olyan régen került állományba."Nagy jövő áll még előtte"gondolta Lem.Jeff társasága mellett a laposüveg is besegített az éjszaka elviseléséhez.Nem volt mintazsaru.De legalább kenőpénzeket nem fogadott el,meg ehhez hasonló igazi szemétségekhez nem volt elég gátlástalan.Megkínálta Lemmiet is,aki ezen az estén szemet hunyt a rendőrtisztin tanult szabályok felett.A meleg megnyugtatta az embereket.Biztonságérzetet adott valamelyest.

Éppen a Hableány mellett haladtak el.Egy egyszerű teherhajó,ami sok bevándorlónak és helyinek adott megélhetési lehetőséget.
Valami furcsa zajra lett figyelmes."Mintha valaki ordított volna".Az észrevételt egy újabb hang követte,egy széttörő faláda hangja.Ez már Jeffnek is feltűnt.
-Meg kell néznünk Lem.
-Kölyök,ha nem mondod rá sem jövök.-nyúlt is a rádióért a rendőr.-Steve,Ronnie hallotok?
-Tisztán és érthetően.Valami gond van?-válaszolt halk statikus zörej kíséretében Steve.
-Ide kéne jönnötök a Hableányhoz.Azt hiszem kapásunk van.
-Vettem.Megyünk.

Pár perc múlva mind a négyen ott álltak a palló előtt.Csípte őket a hideg kissé annak ellenére,hogy körbejárt a flaska.Csak úgy szíverősítő gyanánt.Lehet,hogy meg kell ölniük valakit ma..ki tudja.
Felléptek a hajó fedélzetére.Csönd volt.Semmi az előző zajokhoz hasonló.Sehol egy emberi hang,sehol egy összetörő láda,csak halotti csönd.
Mintha meg lenne mételyezve a hajó.Mind a négyüket kirázta a hideg.
Elindultak a hajó belseje felé,ahol a munkásoknak kellene aludniuk éppen.
Az első acélajtó,ami útjukat állta résnyire nyiva volt.Jeff elővette a szolgálati fegyverét,majd kibiztosította.Szabad kezével óvatosan kinyitotta a vaskos ajtót,de menten vissza is fordult öklendezve.Ujjai közt meleg hányadék folyt,ahogy az előbb látott kép még mindig kísértette.
A jó öreg Lemmiet kiverte a víz.Előrébb ment és ő is benézett.Amit látott nem volt éppen szokványos egy ilyen estén.
A padló vértől volt mocskos és egy félbeszakadt emberi test hevert csak úgy hanyagul a testnedvtől sikamlós folyosón.
-Itt valami rohadtul nincs rendben.-fordult hátra társaihoz
-A kurva életbe-ennyit tudott mondani Steve a látottakra.

Miután Jeff leküzdte a további hányingert mindannyian elővették és kibiztosították a .38-asokat és elindultak a borzalmak irányába.
A talaj csúszós volt az oda kifolyt vértől,de szerencséjükre egyikük sem esett el.Közelebbről is megvizsgálták a hullát.Mintha harapásnyomok lennének rajta,néhol késhez hasonló sebek...nem is kések.Karmok.

A látvány elkezdte kikezdeni mind a négyük elméjét,állapotukon a vadállati üvöltés hangja sem segített.
-A kurva életbe tűnjünk innen!
-Nem mehetünk.Meg kell tudjuk mi csinálta ezt.
-Te elvesztetted az ép eszed Lem!
-A picsába is szerintem is tűnjünk el...NEM BÍROM EZT!-üvöltött megvadulva Jeff,majd rohanvást megindult visszafelé.Az elágazásnál valami hatalmas alak jelent meg és kapta el a rémült rendőrtisztet.Ez után már csak a fájdalmas visítását és a húsba maró "pengék" hangját lehetett hallani.Mindannyiuk agyában a disznóvágás jól ismert képe jelent meg.Mészárlás.
-Azt hiszem arra nem mehetünk-mondta halálra vált hanggal Lem
-Ha az orr felé megyük arra is van egy kijárat a kabinoktól.
-Akkor indulás!

Alig tettek pár lépést az áram elkezdett ingadozni.A lámpák ez után csak villogtak,a padló pedig ugyan olyan sikamlós maradt,így elővették a zseblámpáikat.Bizonytalan léptekkel jártak a hullák között,akik pár napja még itt robotoltak és keresték a betevőt családjaiknak.Most nem maradt más belőlük,csak egy kupac hús.Nem volt rá jobb kifejezés.A felismerhetetlenségig torzak voltak a testek...már ami megmaradt belőlük.
Morgást hallottak a tőlük balra lévő folyosóról...mit egy farkas.Lámpáikat lassan a hang irányába fordították,majd a fénykörök együttes ereje jól láthatóvá tette a fenevadat.Furcsa mód kicsinek tűnt.Ez a valami ölte volna meg Jeffet?
Az első következtetés tévesnek bizonyult,amint a fekete szőrös valami felállt...Több,mint két méter érezhető brutalitás.Az egyik fénykör elkezdett vadul remegni.Steve kezdte feladni.Elővette pisztolyát,majd rácélzott a lényre.Az mintha nem is ismerte volna a félelem fogalmát továbbra is morogva bámult a rendőrökre.
Hogyan is ismerhette volna?Ő maga volt a megtestesült félelem.

A pisztoly elsült.Amint a golyó kiröppent a lény megindult a trió felé.A becsapódó lövedék le sem lassította.Talán a fájdalmat sem ismeri.

A farkaslény nekirontott Stevenek,hatalmas karmos mancsával megragadta,majd bevetődött az egyik folyosó sötétjébe felborítva a megmaradt két embert.
Újra azok a hangok.A csontok ropogása és a vadállati morgás.

Ronnie is feladta.Csak zokogott és térdeit átkulcsolva dülöngélt előre-hátra.
Lem felpofozta,hátha észhez térítheti társát.
-SZEDD ÖSSZE MAGAD!KIJUTUNK INNEN!A ROHADT ÉLETBE IS RONNIE!AZ ISTEN VERJEN MEG!
Az erőfeszítés hasztalan volt.Számára már nem létezett ez a világ.Elméje borzalmas börtönbe zárta.Nem volt mit tenni.Otthagyta.
A folyosó messzebbi végében újra ott volt a dög.Ez a sebesség már-már lehetetlen.Bár az ördög megáldja gyermekeit.
Megindult.Lem is.Úgy futott,mint ahogyan még sosem.Az élete múlott azon,hogy meddig bírja.A zseblámpáját elejtette,így még kilátástalanabbá vált a menekülés.A kabinok szintje egy labirintus volt azok számára,akik nem látták merre is mennek.
Fény...egy kicsit több,mint eddig.Egy kabin nyitva.Acélajtó.Menedék.Élet.
Lemmie K. Willhem beért az ajtón és azonnal be is csukta.Megmenekült.Nincs állat,ami beszakíthatna egy ilyen ajtót.A szemközti falnak vetette hátát és mint higany a lázmérőben lefolyt szinte a padlóig.A kabin valamiféle raktárhelyiség lehetett,bár elég kicsit volt.Nem igazán tudta kivenni,hogy mi lehetett itt eddig az épp hogy pislákoló fény miatt....
Elkalandozott gondolatait egy hang rántotta vissza a valóságba.Bumm.

Mészárlás,kínhalál,a hajó
.Be van zárva.Nincs kiút.Az elkeseredettség úrrá lett rajta is.

Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.
A fenevad ott állt előtte alig két méterre.A sors mintha meg is akarná tréfálni a lámpák új erőre kaptak.A fényárban látta azt,amit eddig csak részletében,elmosódva látott...két és fél méter magas farkasember.Ott lihegett vele szemben.Szemében nyoma sem volt kegyelemnek,vagy bármi másnak,ami emberi lehetett volna.
Szeme előtt lassan pergett a film.
Látta,ahogy az erős lábban megfeszülnek az izmok.Látta,ahogy a levegőben lévő bestia szőréről a vércseppek engedve a gravitációnak hullanak lefelé.Látta,ahogyan a hatalmas pofa szélesre tárul....
És érezte,ahogy a fogak feltépik húsát és a meleg vér elönti a testét.
A kaszás ma furcsa ruhát öltött.

Történetek a törött tükör mögül 1

Úgy kezdeném,hogy:
Elnézést a kényszerszünetért azoktól,akiknek nyújt valamit irományaim elolvasása,nem tudom meddig tart majd.Alább egy kis szösszenet olvasható,ami zanzásított változata annak,amit érzékelek és álmodok.
A valós és az álomvilág furcsaságaiból éppen csak egy morzsa.Nem több semmiképpen.Remélem nem frusztráló és nem rabolt el becses időt kedves a olvasótól.





Fekszem.Ámodok.
Legalább is ezt hiszem.Nem vagyok biztos semmiben,mert néha a valóság is tud legalább olyan képtelenségekkel szolgálni mint egy vadabb álom.
Talán csak az elmém játéka mindaz,amit látok.
Ránézek a jól ismert Combino villamosra,amivel nap,mint nap járok és hirtelen óriási undorító férget látok,ami elnyeli az utasokat.Ez nem álom...de nem is valós.A képzelet érdekes dolgokat vetít eléd néha.
Néha a körülöttem lévő emberek mind szörnyűséges démoni alakokká válnak.De győzködöm magam,hogy ez is csak egy múló képzet.Talán csak az emberekben lévő keseredettséget és önzést látom fizikai valójában.
Nem vagyok jobb,tudom.Talán néhányan pont ugyan ilyen borzalomnak látnak,mert tudom magamról,hogy ugyan úgy fenntartásaim vannak a körülöttem lévők felé.Nem feltétlen nézem le az embereket,mert attól jobb nem leszek.De vannak,akik egyszerűen taszítanak,hiába a valós alakot látom.Talán pont az,ami zavar.
Ma volt egy érdekes élményem a szertartásteremben.(igen,olyan is van,buddhista fősulira járok)Egyedül ültem bent törökülésben az arra való párnákon és elkezdtem bámulni a szemközti falat.Az hirtelen a szemem előtt elkezdett enyhén hullámozni.Hirtelen arra gondoltam,hogy a hőmozgás...de az lehetetlen volt,mivel fűtőtest elég messze volt.Máshová is néztem,hogy a jelenségre talán valamiféle értelmes magyarázatot leljek,de nem volt.Egyszerűen az egész terem hullámzott egy kicsit.Talán a valóság(káprázat) fala kezdett széttörni előttem.Vagy csak kezdek begolyózni.
Ennyit a valóságról.
Fekszem.Álmodom.Most valóban.
Elmém megtelik a tudatalattim vágyaival és a tudat alatt kínzó dolgokkal.
Alakokat látok,embereket a múltamból.Kínoznak,nem hagynak nyugodni.El kéne őket temetnem végre,de nem megy.Egyenlőre nem vagyok elég erős.
Máskor üldöznek.Idegenek.Azt sem tudom miért,de olyan elemi félelem költözik belém,amit az őskorban érezhettek a sötétben.Még csak nem is démonok.
A démonokról legalább tudom,hogy elveszik a lelkem és ezért kell menekülnöm.Az emberek azok,akik az igazi misztériumot jelentik.Nincs indíték,csak üldöznek.
Néha szárnyalok,vagy egyszerűen képzeletem hatalmával oda megyek,ahová csak szeretnék.Nem egészen emberi tájak,melyek lenyűgöznek.
Néha egyszerűen a színek és formák kavalkádját élvezem cél nélkül a boldogság illúzióját érezve.
Van,hogy buja nők vesznek körül és kényeztetnek.Talán ez a legszokatlanabb tekintve,hogy férfi vagyok.Néha démonasszonyok,succubusok ezek a nőalakok,de ők nem okoznak fájdalmat,sem félelmet nem keltenek bennem.A lelkem pedig nem számít.
Felébredek.Élek.Élek?Létezem,ez biztos.Nem vagyok mindenben kételkedő.
Csak a valóságban és az álmaimmal szemben vagyok hitetlen.

Lidércek-Szürke angyalok 4

A cigaretta füstje lomhán gomolygott az irodában.Adam szabad kezével kiürítette a borítékot.Egy külvárosi ház címe,utasítás,hogy a ház melyik ablakánál kellene figyelnie.Ennyi utasítás azt sejteti,hogy minden részlet fontos,így több tekercs filmet is el kell majd raknia.
-A fenébe is ez rohadtul gyanús.-De talán valamiféle nyomra bukkanhatok ma este.Valószínűleg ez a Cross nevű tag sokkal többet tud nálam...ha egyáltalán nem csak képzeltem az egészet.

Amint elpakolta öreg,de megbízható fényképezőgépét,pisztolyát felkapta az öreg,kopott ballonkabátját és kiviharzott az épületből kocsija felé.Lucynak is csak úgy odavetette:
-Menjen haza mára...már nem hiszem,hogy visszajövök.
Válaszra sem várva kivágott a dohos szagú lépcsőházba ügyet sem vetve egyes ajtók mögül jövő kiabálásra,vagy a gyereksírásra.

A letekert ablakon át hűvös levegő áramlott a kocsiba,ahogy egyre nagyobb tempót diktált a motor.Egy újabb szál cigarettára gyújtott rá vezetés közben.Az emlékek,mint ártó szellemek lebegtek körülötte...az emlékek hiánya pedig mint az űr.Üresen.Az estéből nem sokra emlékezett.Egy sötét alak állt előttük,majd egy képszakadás után a földön fekszik és arra eszmél,hogy szerelme halott...Örökre elment és soha nem tér vissza.Gondolatait megpróbálta elterelni,így bekapcsolta a rádiót.
Hírek egy újabb leszámolásról,ami a Capo-k között esett meg valami piti területért.Egy újabb rejtélyes haláleset a dokkoknál.Mintha valami zabálná a munkásokat.Az időjárás jelentés.
Ma este hűvösebb lesz-Mintha nem vettem volna észre,cseszd meg.-
Az utazás a végéhez ért...itt már lassítania kellett és feltűnésmentesen kellett közlekednie.Ha valaki megneszeli,hogy itt szaglászik egy magánkopó,akkor csúfos véget érhet az este.
"Még az is lehet,hogy az óvatosság kevés.Nem kevés pénzt kaptam.Előre...nem szoktak előre fizetni."
A legrosszabb egy magánnyomozó életében...a várakozás.Hangtalanul.Láthatatlanul.

Az anyósülésről felvette a fényképezőgépet és egy teljesen új tekercs filmet illesztett bele.A gép kerepelt,ahogy feltekerte a szalagot.Szerette ezt a hangot.Nem bízott az új digitális csodákban.Egy jó optika és ezerszer minőségibb képeket lehet készíteni."De ki tudja...lehet,hogy csak egyszerűen régimódi vagyok"
Eltelt egy óra...a megfigyelt szobában még mindig sötét uralkodott.
Még egy óra...semmi.
Hirtelen fény gyúlt,Adam két alakot pillantott meg.
Az egyik egy vékony,fakó bőrű nő volt.Haja fürtökben omlott vállára.Adam megigézve bámulta őt több percig,amikor egy macska ugrott fel a motorháztetőre.Valószínűleg a motor melege vonzotta.Nem zavartatta magát,hogy egy férfi van épp benne.Ez kizökkentette már-már transz szerű állapotából és megnézte magának a másikat is...valahogy ismerős volt a nyurga férfi.Biztos volt benne,hogy már valahol látta.
Azonnal elkezdett fényképeket készíteni.
"Eddig semmi érdekes.Egy férfi és egy nő beszélget.Egyáltalán biztos,hogy ez a maffia egy emberének a háza?"
Ekkor változás állt be a pár hangulatában...láthatólag veszekedni kezdtek-a gép kattogott-,majd a férfi hirtelen elkapta a nőt a nyakánál...és felemelte.Mintha csak egy rongybaba lenne.
Adam alig hitt a szemének.Egy ilyen nyurga alak nem lehet ilyen erős még akkor sem,ha szálkás az izomzata.
"Ez az egész kibaszott nap nem stimmel"
A férfi a hatalmas ablaknak nyomta a nő fejét és látszólag meg is repedt az üveg.
A golyóálló üveg.
Egy hirtelen mozdulattal letépte a nő karját,majd leengedte a földre.Mintha csak egy apró nuiziancia lenne,a nő felvette a földről és visszaillesztette a helyére."Talán tényleg kezdek becsavarodni."
A férfi odasétált a nő mellé és kibámult a hatalmas üvegablakon,majd egy laza mozdulattal letépte a nő fejét.Adam lehúzta a fejét,de szemeivel továbbra is az alakot figyelte...és akkor rájött,hogy honnan ismerős.
Aznap este.
Ő volt az.
Amint a férfi megfordult Adam visszadobta a fotómasinát oda,ahonnan felvette és kibiztosította fegyverét megindult a ház felé.Egy most már nem csak,hogy egy sima ügy volt...ez személyessé vált.Túlságosan is.
Mit sem törődve avval,hogy meghallják e,vagy sem egyszerűen berúgta az ajtót.A düh adrenalint pumpált ereibe és kezdte elveszíteni józan ítélőképességét.Meg akart fizetni annak a szemétnek,aki élete értelmét vette el tőle.Semmi nem számít.Ma este meg is halhat,le is csukhatják...lényegtelenné válik,ha bosszúját beteljesítheti.A vak düh furcsa dolgokra készteti az embert.
Felrohant a lépcsőn és az utca felé néző szoba ajtajában állt meg,fegyverét a férfire tartva.
Meglepettség látszott az arcán,de hamar átvette a helyét egy cápamosoly.
-Úgy látszik az istenek kegyeltje vagyok még is.Házhoz jött az étel.
-Tüntesd el az arcodról azt a kibaszott vigyort te hidegvérű gyilkos.Ma megdöglesz-fogta rá a fegyverét Adam.-
-Nem is tudod,hogy hányan mondták már ezt nekem.Egyikük sem él már.
-Tegyünk próbát!-eresztette mind a hat golyót a férfi mellkasába alig két méterről.Ebbe bárki belehalna.
De ezen az estén még a gyilkosok sem stimmeltek.A férfi újra kiegyenesedett és hisztérikus nevetésben tört ki.
-Ember...ez rohadtul csiklandoz.Kár,hogy kifogyott a tár,elviseltem volna még párat.-miközben beszélt a golyók egyenként estek a földre.
-Ez nem lehet...-döbbent meg Blair- mi a fene vagy te?
-Egy gyilkos,egy ragadozó,a város leendő ura-sziszegte a szavakat,miközben követhetetlen sebességgel a nyomozó előtt termett és a már korábban látott erejére ismét tanúbizonyságot adott.Torkánál ragadta meg és felemelte Adamet,aki jobb híján rúgkapált a vasmarok szorításában.
A férfi vigyorgó szájában hatalmasra nőttek a szemfogak.
-E-ee-egy vámpír?-köhögte fel a szavakat elszorult torkából
-Bingó seggfejkém.Most pedig mehetsz a rühes kurvád után-emelte lassan maga felé a szinte tehetetlen férfit,amikor egy újabb lövés dördült el...de ez felért a dühös vihar hangjával.
Sörétes puska,foszforos lövedékkel...
Azonnal elejtette áldozatát a vérszopó és nyüszögni kezdett a fájdalomtól.Ez már jobban fogta még az ő ellenálló testét is.
-A-a.Ma este tényleg kinyiffansz McKeith.-mondta a szoba egy sötét sarkában álló alak.
Arcát csak a szájában felparázsló cigaretta engedte láttatni egy kicsit.Ez az arc is mintha Adam múltjából kísértene.
McKeith pár lépést hátrált az ajtó felé,Blair szép lassan odakúszott megmentőjéhez.
-Ász...micsoda megtiszteltetés,hogy téged küldtek a kinyírásomra.Vagy te a bónusz vagy?
A válasz egy újabb adag foszforos sörét volt....hihetetlen reflexei segítségével elkerülte a nagy részét és egyszerűen áttörte a golyóálló üveget.
A szilánkok hangos csörömpöléssel szóródtak szét a szobában és a kert pázsitján.
Az alak beleveszett a sötétségbe.
Muldon ledobta a fegyverét a földre és segített volt társának felállni.
-Muldon?-kérdezte hitetlenkedve Blair....egy régi fotón látta hasonlónak ezt a férfit.
-Igen Adam.Nem örülsz,hogy látod egy régi kedves barátod?-kérdezte a meglepett férfit miközben puskáját felvette a földről.
-Azt hittem meghaltál,erre meg itt állsz és fiatalabb vagy,mint én.Mi ez az egész?Válaszokat követelek.
-A válaszokat megkapod hamarosan...de most el kell innen tűnnünk.
Adam bólintással jelezte beleegyezését.Muldon lement a konyhába,amiben a berendezési tárgyak csupán a látszatt miatt voltak.Megnyitotta a gázt az őrlángot pedig elfújta...a mikróba egy pár evőeszközt rakott és elkezdett kifelé rohanni,Adamat is magával rángatva.
A ház perceken belül teljesen kiégett,de ők már újra az utakat szelték a Cutlassal.
Adam néha ideges pillantásokat vetett arra az emberre,aki sok évig vele szolgált az őrsön és emlékezett őszülő üstökére...mellette egy suhanc ült,aki anno Muldon volt.Kezdett szétesni körülötte minden...ez az egész kezd őrületté válni.
-Elkezdhetnél beavatni,hogy mi ez az egész.
-Tudod Adam nagyon sok dolog van a világban,amiről még a magad fajta jó szimatú kopók sem tudnak.Létezik egy szervezet,ami fent is kívánja tartani ezt az állapotot,bár néha elszabadul egy-egy nem kívánt elem.Én a Direktóriumnak dolgozom...az ilyen szemetek eltakarítása a munkám.Piócák,alakváltók és még jó néhány csak mesében hallott lény létezik egy titkos társadalomban.
-A pióca alatt a vámpírt érted?
-Ó igen...de mi nem annyira szeretjük azt a kifejezést.Még nemesnek hangzana a végén,pedig nem többek,mint piócák,akik az emberek vérén élnek.
-Ez a rohadék ölte meg Elizabethet és nem csak egy egyszerű piócának tűnt!Egy teljes tárat eresztettem bele és nem döglött meg!A rohadt életbe ha nem lépsz közbe legalább újra vele lehettem volna!
-Talán...de így lehetőséged nyílik a bosszúra.Ha csatlakozol,akkor meglesz a hatalmad és a szükséges eszközeid ahhoz,hogy végezz vele.Holnap estig kapsz időt,hogy átgondold a dolgot.Sok előnnyel jár a dolog,de a borzalmak,amiket át kell élned bőven ellensúlyozzák.
-Hogy akarsz elérni?
-A nevem Mr. Cross,örvendek-csúsztak ki a száján a szavak a tegnapi ügyfél hangján
-Istenem...éreztem,hogy valami nincs rendben.
-Holnap este.
-Rendben,de...-mire Adam az útról újra az anyósülésre nézett ismét semmi nem volt ott.-Kezdem utálni a trükkjeidet.
Egyetlen útitársa a füstjét lassan eregető cigaretta volt.
Az ágyába ruhástól dőlt be...az este történései ott kavarogtak elméjében,de a fáradtság hamar legyőzte.
Ágya felett pedig újra ott kísértettek a lidércek.
A múlt sikoltozó lidércei...