Rosszul érzem magam...

mert mindenkinek csalódást okoztam.Sok tekintetben.De ez a blog a történetekről és az olvasóimról szólnak.
Minden kezdet nehéz.Az újrakezdés néha nehezebb.Legalább is úgy érzem.Elég sok dolog történt amióta az utolsó sorokat a hálózatra vetettem.Most már nem ígérek semmit.Lesz írás.Mikor?Nem tudom.Azóta sokféle más irány is megfogott.Lehet,hogy újítok majd,valami teljesen eltérőbe kezdek bele,mielőtt kedvenc nyomozóink újabb kalandba keverednek.
Megtörve bár,de nem holtan.

Nem haltam meg...

de nem is élek.
Ennek ellenére nem sokára új bejegyzés születik.Az,hogy tovább viszi e a történetet,vagy egy új oldalát mutatja be elmémnek még nem tudom.Eldől.Hamarosan.

Szürke angyalok 6

A jármű eszeveszett tempót diktált,ahogy Muldon teljes erőből nyomta a padlóig a gázpedált.A kocsi motorja szenvedni hallatszott,amikor egy rövid mozdulatsorral sebességet váltott.A szenvedés elhalt,a mutató pedig egyre csak fölfelé kúszott.Nem késlekedhetett,pedig váratlanul kapta a megbízást.-"Épp ezen a napon"-gondolta Muldon.
A váratlan talán nem a legmefelelőbb szó.A magafajták-akik nem voltak túl sokan,de összességében mindenhol jelen lehettek a világon-állandóan szolgálatban voltak.Ha egy ideig nem érkezett megbízás a Direktóriumtól,akkor hálát mondhattak annak,akinek akartak.Nem sokan tartották meg hitüket a Paktum megkötése után.
Egy hirtelen jobb kanyar,már majdnem ott volt a célnál,ami nem volt más,mint a városi elmegyógyintézet.
Muldon tudomása szerint ezt a helyet legalább százötven éve nem kellett hivatalos okból meglátogatnia a Direktórium embereinek.Az utolsó ügynél egy ott prédáló vámpírt kellett megállítani.Az éjszaka 17 halottal,és sok sebesülttel zárult.Az akkor ideküldött ügynököt össze kellett fércelni az eset után,és a pszi divízió is kellemetlen pár napnak nézett elébe,míg kitakarították az őrültek fejéből az akkor történteket.Egynek lerobbant a feje a hihetetlen mentális kondicionálás ellenére.
-Itt vagyok-jegyezte meg magának Muldon.
Az épület elég nagy volt-idomulni kellett a város keresletéhez-,és a legtöbb ember talált benne valami félelmeteset esténként.Talán az őrültek üvöltözése?A néha hallható dulakodás hangja?Netán maga a gondolat,hogy menthetetlenül bekattant emberek lakoznak a szomszédságukban?Talán mindezek összessége.Nem volt lényeges,egy acélos akaratú ügynököt küldte ide,nem véletlenül.A Direktor és a tanácsosai mindig többet tudtak,mindig egy lépéssel saját ügynökeik előtt jártak,mégsem ők cselekedtek.Nem piszkolják be a kezüket.
Az épületben sötét volt.Ami elég furcsa,mivel nem volt nagyon késő,és legalább az első szinten a háromból kellett volna egy kis életnek lennie.Az ápolók azon része,akik éjszakás beosztáson voltak.
Az egyik ablak hangos csörömpöléssel robbant apró szilánkokra a nekicsapódó testtől.A férfi üvöltve zuhant le a harmadik emeletről.
Muldon a csomagtartóhoz sietett,és kinyitotta.A benne található bársonyborítású hatalmas táska zárján a számokat a megfelelő irányba tekerte,majd egy halk kattanással megadta magát.A táskában vörös bársony belsőrészen fegyverek pihentek.Nem is egy.Az információk,amiket a pszi-divíziótól kapott komolyabb tűzerő bevetését igényelték.
A tokból Muldon egy lefűrészelt duplacsövűt vett előt,majd betöltötte a két lőszert.A puskát a szürke ballonkabátja alatti tokba rejtette,majd több,mint elegendőnek ítélt lőszert vett magához.A puska elég könnyen megállít sokféle ellenfelet,de egyedül evvel a fegyverrel nem érezte magát elég biztonságban.Kivette a kedvencét.Egy .44-es kaliberű Magnum.Igazi csoda volt,imádta a fegyvert.A pisztolyt a kabátja másik szárnyába rejtette,elrakott pár gyors tárazót is.
A kalapjára semmi szükség nem lesz.Így be is dobta a most már újra zárt állapotban nyugvó fegyvertokra,és felfedte szőkésbarna hajjal koronázott fejét.A haja megint úgy állt,mintha a feje egy élő szöges buzogány lenne.
-A fenébe is,hogy várják el az embertől,hogy kifogástalan legyen,ha állandóan rosszkor keresik meg?-kérdezte magát Muldon,miközben végigsimította a fejét.
A főbejárathoz ment,és újra ellenőrizte a puskát.Lőszer rendben.A kapu nyitva volt,vajon az ajtóval is ez lesz e a helyzet?
Elfordította a kilincset,és óvatosan belépett az ajtóba.Az oldalán lévő készülék,amiről meg is felejtkezett megszólalt.Hármas erősségű elmetevékenység.A rohadt életbe,ez nem lesz egyszerű.
Muldon az árnyékokban bújva indult el a lépcső felé.A folyosón pislákoltak csak a neon izzók.Ezt kintről nem látta.Csak feketeséget.Ez nem néz ki túl jól.
Hirtelen célzásra kapta a fejét,amikor a lépcsőről egy alak tántorgott le.Fehér ruhája azonnal látni engedte,hogy egy itt dolgozó szerencsétlen.A gyér fényben is látszott,hogy a fekete férfi fejéből vér szivárog,és bemocskolja fehér ruháját.
Muldon leengedte a fegyert,és odasétált a férfihoz,aki a lábaihoz omlott.
-Kérem segítsen!Ezek megölnek mindenkit!Kérem!
-Nyugodjon meg,rendőr vagyok-nem is hazudott túl nagyot,és talán megnyugszik annyira a férfi,hogy lehessen vele beszélni.-
-Egyedül van?Hol az erősítés?Ezek a valamik mindenhol ott vannak,és sorra felzabálják,vagy lemészárolják a többieket.Ez kész elmebaj!Azt sem tudjuk mik ezek!Csak úgy egy nyúlvány néha elragad valakit.Kérem mentsen meg!
-Nyugodjon meg!-ütötte pofon az ápolót-Menjen ki,nemsokára megérkezik az erősítés.Várja meg őket az épület előtt.
Az erősítés egy pár pszis volt.Ők majd elrendezik a túlélők elméjét.
A lépcsőn felóvatoskodó ügynök olyat látott,amit csak a régi horrorregények lapjain olvashat.
Éppen egy beteg futott üvöltve a furcsa hangok elől a biztonság felé,amit a kijárat jelenthetett volna,ha a egyik szellőző nyílásból,ami alatt elhalad nem nyúlik ki valami húsos,nyálkától csillogó csápszerű valami.A férfit egy pillanat alatt berántotta a "lény",és azonnal elhalt a hangja.
Muldon szinte hangtalanul sétált a folyosón,ahol az előbb végeztek ki egy embert.A lény nem nyúlt ki újra.Bár neki legalább esélye lett volna ellene.A folyosón haladva belátott a zárkákba,amik a menthetetlenül elmeháborodottak otthona volt.A kis ablakokon a pislákoló fény mellet nem látszott más,csak a falakra száradt vér.Az egyikben egy ember a plafonról lógott...egy húsos nyúlványról.És még élt.Marhára gyorsan kell végeznem,mielőtt az egész épületet elnyeli a rémálom.
Muldon nem vette észre,de a plafon egyik másik szellőző nyilásából valami csöpögni kezdett.Nyers hússzínű massza,ami egyre gyorsabb ütemben esett a földre.Lassan elkezdett összeállni,és megannyi szem jelent meg egyszerre rajta.A szemeket szájak követték,majd lassan elkezdett Muldon felé kúszni.
Az ügynök furcsán érezte magát.Mintha figyelné valaki,vagy valami.A paktum óta nem csupán bízott a megérzéseiben,azokat követve dolgozott.Azonnal megpördült,és szembekerült az alaktalan masszával,mely avval fenyegette,hogy felfalja.
A két golyó egymás után vált sörétek sokaságává.
A lény húsába tépett a több tucat sörét,nagy darabokat tépve ki belőle.Felüvöltött egy emberéhez alig-alig hasonlító hangon,majd egyszerűen szétfolyt.A sérülések elvették a kedvét a további mozgástól.Pár pillanat múlva elkezdett elpárologni.Szagtalan füst keretében megszűnt ebben a valóságban létezni.
Muldonnak volt már dolga hasonlóval dolga.Az viszont sokkal összeszedettebb volt.Ez egy alaktalan rém.Személytelen,kínzó látomás,mint a nyúlványok is.
Nem volt idő sokáig merengeni.Tovább kellett haladnia,hogy minél előbb véget vethessen az egésznek.Ahogy a hosszú folyosó végén található lépcső felé fordult alakokat látott közeledni.Talán túlélők de várjunk...egyáltalán nem siettek felé.Csak csoszogtak.Ahogy közelebb,és közelebb értek még egy furcsaság tűnt fel Muldonnak. Mindegyik furcsa szögben tartotta a fejét,és a hátukból mintegy köldökzsinór egy nyálkás csőszerű valami állt ki.Ahogy a szemével követte látta,hogy a mennyezetből három ilyen cső lógott.Mintha bábok lennének.
Az egyik lassan ráemelte a tekintetét.Üres szemgödrök bámultak csupán rá,majd követte őket a száj,amely miután kinyílt,ugyan csak végtelen feketeségnek tűnt.
A sikoly,ami onnan jött megbénította Muldont.A füle elkezdett vérezni,és ledőlt a lábáról,elejtve fegyverét.
A sikoly abbamaradt.Nem hagyta,hogy egy újabb támadást megindítson ellene a pokoli teremtmény.Kirántotta a .44-est,célzott,tüzelt.Háromszor.A három lény,amelyek valaha emberek voltak összerogytak.A köldökzsinór nem támasztotta meg őket.A fejük,mint egy dinnye robbant szét egymás után,majd mintha soha nem lettek volna ott,eltűntek a csövek.
A földön három ember holtteste feküdt.Szegény ördögök.Senki sem érdemel ilyen sorsot.
A lépcsőt további akadályok nélkül érte el.Felsietett,és majdnem felrobbant a készüléke a mért eredményektől.Hármas erejű pszi...ezt mutatta,amikor lent volt.Már négyes.A szoba,ahol a beteget tartották a pszichikus energiáktól ragyogott.Muldon gondokodás nélkül odarohant,és fegyverrel a kezében feltépte az ajtót.
Amit látott,az nem lehetett a valóság.A semmibe lépett egy gumiszoba helyett.Ahol falak,padló,plafon kellett volna legyen,ott örvénylő káosz volt csupán.Néha egy-egy száj,vagy szem jelent meg valahol...és folyamatosan beszélt.Nem is igazán a szájak,inkább a szoba.A középen lévő ember összekuporodva zokogott,vergődött a földön.
-HAGYJATOK VÉGRE BÉKÉN!NEEEM!ELEGEM VAN!
Muldon gyanúja beigazolódott.Az előtte álló embert nem véletlenül zárták ide.Vad képzelgések tartották fogva már azelőtt is,hogy a hatalom lángja felpislákolt volna benne.Ő továbbra is fogoly maradt,de az elméje által gerjesztett képek megelevenedtek.Megelevenedtek,és mások rémálmaivá váltak.
Mintha megérezte volna a jelenlétét,a férfi felállt.Térden csúszott oda Muldon elé,és megragadta a nadrágja szárát.
-Könyörgöm...vessen véget ennek.VÉGET!-habzott a szája-
-Ezért vagyok itt,nyugodjon meg.
A pisztolyt a férfi fejéhez illesztette,és meghúzta a ravaszt.
Ahogy a golyó áthaladt a fején az egész rémálomkép kezdett eltűnni.Nem maradt más,mint egy holttest a padlón.
Muldon átfésülte az épületet.Maradt egy pár ember,akiket valahogy nem értek el a furcsa rémalakok.A legtöbbjük egy kicsit őrültebb lett az eddiginél.Szinte mindenki,akit talál a földön hintázott karjait a térdeire kulcsolva.A szobák hamarosan újra megtelnek.A halott betegeket néhány ápoló fogja pótolni.Az ügyet valószínűleg elsimítják.Elrendezik,hogy egy ember legyen a felelős ezekért a dolgokért.Egy elszabadult beteg,akit sikerült végül megállítani.A fekete férfi,akivel a bejáratnál találkozott visszaáll dolgozni,de csak miután a pszisek közül páran rendezik a gondolatait,és eltüntetik az emlékeit az eseményről.
Így szokott ez menni nálunk.
Az épület előtt csak egy nagyobb furgon várakozott.Egy rövid hajú nő üdvözölte Muldont.
-Jó estét.Látom megúszta.Nem véletlenül maga az Ász a pakliban.
-Kapja be Sophia.Ez után remélem dupla prémiumot kapok.Vagy ami jobb lenne,egy hét szabadságot.
-Nyugodjon meg,egy ilyen feladat elvégzése nem rutinmunka.Már ha a többit annak lehet nevezni.
A többi.A vámpírok,vérfarkasok,kóbor kísértetek elhárítása.
-Remélem is.A puskámat a másodikon hagytam.Összeszedhetnék.Csak küldjék a lakásomra.Mára végeztem.
Muldon nem is figyelt a nő szavaira.Nem érdekelték.Beült a kocsijába,és elhajtott.Haza a jó meleg ágyba,az ismerős formák és szagok birodalmába.Ez a mai eset elbaszott volt.Előre meg kellett volna érezniük,hogy valaki ráébredt a hatalmára.A Direktórium azonnal kiküld egy egységet,és a berkeibe fogadja.Akár akarja az illető,akár nem.De valahogy átsiklottak e fölött.
Nem baj,itt vagyok én,majd eltakarítom.Adammel is foglalkoznom kéne.
Elvégre megtörtént,amit remélt.
Talán újra eljöhetnek azok az évek,amikre mindig jó szívvel gondol.
A fenébe is,sok év van még nyugállományig.Főleg annak,aki nem öregszik.

Folytatódik

Adam Blair és Muldon ügynök kalandjai folytatódnak!
A következő történet holnap érkezik,ez biztos.
Nem jöhet közbe semmi.
Füstölgő fegyverek,és a szörnyűséges teremtmények visszatérnek,miközben egyre többet tudhatunk meg hőseinkről!