A kaszás ma furcsa ruhát öltött-Szürke Angyalok 5

Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.

Lemmie számára ez is csak egy rutin este volt.Körül kellett szaglásznia a dokkoknál.Állítólag mostanában készülődik ott valami.Nem nagyon volt elragadtatva a gondolattól,hogy a ködpárás helyen a hidegben sétálgasson órákig a semmiért.Legalább Jeff vele volt.Vicces srác,nem is olyan régen került állományba."Nagy jövő áll még előtte"gondolta Lem.Jeff társasága mellett a laposüveg is besegített az éjszaka elviseléséhez.Nem volt mintazsaru.De legalább kenőpénzeket nem fogadott el,meg ehhez hasonló igazi szemétségekhez nem volt elég gátlástalan.Megkínálta Lemmiet is,aki ezen az estén szemet hunyt a rendőrtisztin tanult szabályok felett.A meleg megnyugtatta az embereket.Biztonságérzetet adott valamelyest.

Éppen a Hableány mellett haladtak el.Egy egyszerű teherhajó,ami sok bevándorlónak és helyinek adott megélhetési lehetőséget.
Valami furcsa zajra lett figyelmes."Mintha valaki ordított volna".Az észrevételt egy újabb hang követte,egy széttörő faláda hangja.Ez már Jeffnek is feltűnt.
-Meg kell néznünk Lem.
-Kölyök,ha nem mondod rá sem jövök.-nyúlt is a rádióért a rendőr.-Steve,Ronnie hallotok?
-Tisztán és érthetően.Valami gond van?-válaszolt halk statikus zörej kíséretében Steve.
-Ide kéne jönnötök a Hableányhoz.Azt hiszem kapásunk van.
-Vettem.Megyünk.

Pár perc múlva mind a négyen ott álltak a palló előtt.Csípte őket a hideg kissé annak ellenére,hogy körbejárt a flaska.Csak úgy szíverősítő gyanánt.Lehet,hogy meg kell ölniük valakit ma..ki tudja.
Felléptek a hajó fedélzetére.Csönd volt.Semmi az előző zajokhoz hasonló.Sehol egy emberi hang,sehol egy összetörő láda,csak halotti csönd.
Mintha meg lenne mételyezve a hajó.Mind a négyüket kirázta a hideg.
Elindultak a hajó belseje felé,ahol a munkásoknak kellene aludniuk éppen.
Az első acélajtó,ami útjukat állta résnyire nyiva volt.Jeff elővette a szolgálati fegyverét,majd kibiztosította.Szabad kezével óvatosan kinyitotta a vaskos ajtót,de menten vissza is fordult öklendezve.Ujjai közt meleg hányadék folyt,ahogy az előbb látott kép még mindig kísértette.
A jó öreg Lemmiet kiverte a víz.Előrébb ment és ő is benézett.Amit látott nem volt éppen szokványos egy ilyen estén.
A padló vértől volt mocskos és egy félbeszakadt emberi test hevert csak úgy hanyagul a testnedvtől sikamlós folyosón.
-Itt valami rohadtul nincs rendben.-fordult hátra társaihoz
-A kurva életbe-ennyit tudott mondani Steve a látottakra.

Miután Jeff leküzdte a további hányingert mindannyian elővették és kibiztosították a .38-asokat és elindultak a borzalmak irányába.
A talaj csúszós volt az oda kifolyt vértől,de szerencséjükre egyikük sem esett el.Közelebbről is megvizsgálták a hullát.Mintha harapásnyomok lennének rajta,néhol késhez hasonló sebek...nem is kések.Karmok.

A látvány elkezdte kikezdeni mind a négyük elméjét,állapotukon a vadállati üvöltés hangja sem segített.
-A kurva életbe tűnjünk innen!
-Nem mehetünk.Meg kell tudjuk mi csinálta ezt.
-Te elvesztetted az ép eszed Lem!
-A picsába is szerintem is tűnjünk el...NEM BÍROM EZT!-üvöltött megvadulva Jeff,majd rohanvást megindult visszafelé.Az elágazásnál valami hatalmas alak jelent meg és kapta el a rémült rendőrtisztet.Ez után már csak a fájdalmas visítását és a húsba maró "pengék" hangját lehetett hallani.Mindannyiuk agyában a disznóvágás jól ismert képe jelent meg.Mészárlás.
-Azt hiszem arra nem mehetünk-mondta halálra vált hanggal Lem
-Ha az orr felé megyük arra is van egy kijárat a kabinoktól.
-Akkor indulás!

Alig tettek pár lépést az áram elkezdett ingadozni.A lámpák ez után csak villogtak,a padló pedig ugyan olyan sikamlós maradt,így elővették a zseblámpáikat.Bizonytalan léptekkel jártak a hullák között,akik pár napja még itt robotoltak és keresték a betevőt családjaiknak.Most nem maradt más belőlük,csak egy kupac hús.Nem volt rá jobb kifejezés.A felismerhetetlenségig torzak voltak a testek...már ami megmaradt belőlük.
Morgást hallottak a tőlük balra lévő folyosóról...mit egy farkas.Lámpáikat lassan a hang irányába fordították,majd a fénykörök együttes ereje jól láthatóvá tette a fenevadat.Furcsa mód kicsinek tűnt.Ez a valami ölte volna meg Jeffet?
Az első következtetés tévesnek bizonyult,amint a fekete szőrös valami felállt...Több,mint két méter érezhető brutalitás.Az egyik fénykör elkezdett vadul remegni.Steve kezdte feladni.Elővette pisztolyát,majd rácélzott a lényre.Az mintha nem is ismerte volna a félelem fogalmát továbbra is morogva bámult a rendőrökre.
Hogyan is ismerhette volna?Ő maga volt a megtestesült félelem.

A pisztoly elsült.Amint a golyó kiröppent a lény megindult a trió felé.A becsapódó lövedék le sem lassította.Talán a fájdalmat sem ismeri.

A farkaslény nekirontott Stevenek,hatalmas karmos mancsával megragadta,majd bevetődött az egyik folyosó sötétjébe felborítva a megmaradt két embert.
Újra azok a hangok.A csontok ropogása és a vadállati morgás.

Ronnie is feladta.Csak zokogott és térdeit átkulcsolva dülöngélt előre-hátra.
Lem felpofozta,hátha észhez térítheti társát.
-SZEDD ÖSSZE MAGAD!KIJUTUNK INNEN!A ROHADT ÉLETBE IS RONNIE!AZ ISTEN VERJEN MEG!
Az erőfeszítés hasztalan volt.Számára már nem létezett ez a világ.Elméje borzalmas börtönbe zárta.Nem volt mit tenni.Otthagyta.
A folyosó messzebbi végében újra ott volt a dög.Ez a sebesség már-már lehetetlen.Bár az ördög megáldja gyermekeit.
Megindult.Lem is.Úgy futott,mint ahogyan még sosem.Az élete múlott azon,hogy meddig bírja.A zseblámpáját elejtette,így még kilátástalanabbá vált a menekülés.A kabinok szintje egy labirintus volt azok számára,akik nem látták merre is mennek.
Fény...egy kicsit több,mint eddig.Egy kabin nyitva.Acélajtó.Menedék.Élet.
Lemmie K. Willhem beért az ajtón és azonnal be is csukta.Megmenekült.Nincs állat,ami beszakíthatna egy ilyen ajtót.A szemközti falnak vetette hátát és mint higany a lázmérőben lefolyt szinte a padlóig.A kabin valamiféle raktárhelyiség lehetett,bár elég kicsit volt.Nem igazán tudta kivenni,hogy mi lehetett itt eddig az épp hogy pislákoló fény miatt....
Elkalandozott gondolatait egy hang rántotta vissza a valóságba.Bumm.

Mészárlás,kínhalál,a hajó
.Be van zárva.Nincs kiút.Az elkeseredettség úrrá lett rajta is.

Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.
A fenevad ott állt előtte alig két méterre.A sors mintha meg is akarná tréfálni a lámpák új erőre kaptak.A fényárban látta azt,amit eddig csak részletében,elmosódva látott...két és fél méter magas farkasember.Ott lihegett vele szemben.Szemében nyoma sem volt kegyelemnek,vagy bármi másnak,ami emberi lehetett volna.
Szeme előtt lassan pergett a film.
Látta,ahogy az erős lábban megfeszülnek az izmok.Látta,ahogy a levegőben lévő bestia szőréről a vércseppek engedve a gravitációnak hullanak lefelé.Látta,ahogyan a hatalmas pofa szélesre tárul....
És érezte,ahogy a fogak feltépik húsát és a meleg vér elönti a testét.
A kaszás ma furcsa ruhát öltött.