Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.
Lemmie számára ez is csak egy rutin este volt.Körül kellett szaglásznia a dokkoknál.Állítólag mostanában készülődik ott valami.Nem nagyon volt elragadtatva a gondolattól,hogy a ködpárás helyen a hidegben sétálgasson órákig a semmiért.Legalább Jeff vele volt.Vicces srác,nem is olyan régen került állományba."Nagy jövő áll még előtte"gondolta Lem.Jeff társasága mellett a laposüveg is besegített az éjszaka elviseléséhez.Nem volt mintazsaru.De legalább kenőpénzeket nem fogadott el,meg ehhez hasonló igazi szemétségekhez nem volt elég gátlástalan.Megkínálta Lemmiet is,aki ezen az estén szemet hunyt a rendőrtisztin tanult szabályok felett.A meleg megnyugtatta az embereket.Biztonságérzetet adott valamelyest.
Éppen a Hableány mellett haladtak el.Egy egyszerű teherhajó,ami sok bevándorlónak és helyinek adott megélhetési lehetőséget.
Valami furcsa zajra lett figyelmes."Mintha valaki ordított volna".Az észrevételt egy újabb hang követte,egy széttörő faláda hangja.Ez már Jeffnek is feltűnt.
-Meg kell néznünk Lem.
-Kölyök,ha nem mondod rá sem jövök.-nyúlt is a rádióért a rendőr.-Steve,Ronnie hallotok?
-Tisztán és érthetően.Valami gond van?-válaszolt halk statikus zörej kíséretében Steve.
-Ide kéne jönnötök a Hableányhoz.Azt hiszem kapásunk van.
-Vettem.Megyünk.
Pár perc múlva mind a négyen ott álltak a palló előtt.Csípte őket a hideg kissé annak ellenére,hogy körbejárt a flaska.Csak úgy szíverősítő gyanánt.Lehet,hogy meg kell ölniük valakit ma..ki tudja.
Felléptek a hajó fedélzetére.Csönd volt.Semmi az előző zajokhoz hasonló.Sehol egy emberi hang,sehol egy összetörő láda,csak halotti csönd.
Mintha meg lenne mételyezve a hajó.Mind a négyüket kirázta a hideg.
Elindultak a hajó belseje felé,ahol a munkásoknak kellene aludniuk éppen.
Az első acélajtó,ami útjukat állta résnyire nyiva volt.Jeff elővette a szolgálati fegyverét,majd kibiztosította.Szabad kezével óvatosan kinyitotta a vaskos ajtót,de menten vissza is fordult öklendezve.Ujjai közt meleg hányadék folyt,ahogy az előbb látott kép még mindig kísértette.
A jó öreg Lemmiet kiverte a víz.Előrébb ment és ő is benézett.Amit látott nem volt éppen szokványos egy ilyen estén.
A padló vértől volt mocskos és egy félbeszakadt emberi test hevert csak úgy hanyagul a testnedvtől sikamlós folyosón.
-Itt valami rohadtul nincs rendben.-fordult hátra társaihoz
-A kurva életbe-ennyit tudott mondani Steve a látottakra.
Miután Jeff leküzdte a további hányingert mindannyian elővették és kibiztosították a .38-asokat és elindultak a borzalmak irányába.
A talaj csúszós volt az oda kifolyt vértől,de szerencséjükre egyikük sem esett el.Közelebbről is megvizsgálták a hullát.Mintha harapásnyomok lennének rajta,néhol késhez hasonló sebek...nem is kések.Karmok.
A látvány elkezdte kikezdeni mind a négyük elméjét,állapotukon a vadállati üvöltés hangja sem segített.
-A kurva életbe tűnjünk innen!
-Nem mehetünk.Meg kell tudjuk mi csinálta ezt.
-Te elvesztetted az ép eszed Lem!
-A picsába is szerintem is tűnjünk el...NEM BÍROM EZT!-üvöltött megvadulva Jeff,majd rohanvást megindult visszafelé.Az elágazásnál valami hatalmas alak jelent meg és kapta el a rémült rendőrtisztet.Ez után már csak a fájdalmas visítását és a húsba maró "pengék" hangját lehetett hallani.Mindannyiuk agyában a disznóvágás jól ismert képe jelent meg.Mészárlás.
-Azt hiszem arra nem mehetünk-mondta halálra vált hanggal Lem
-Ha az orr felé megyük arra is van egy kijárat a kabinoktól.
-Akkor indulás!
Alig tettek pár lépést az áram elkezdett ingadozni.A lámpák ez után csak villogtak,a padló pedig ugyan olyan sikamlós maradt,így elővették a zseblámpáikat.Bizonytalan léptekkel jártak a hullák között,akik pár napja még itt robotoltak és keresték a betevőt családjaiknak.Most nem maradt más belőlük,csak egy kupac hús.Nem volt rá jobb kifejezés.A felismerhetetlenségig torzak voltak a testek...már ami megmaradt belőlük.
Morgást hallottak a tőlük balra lévő folyosóról...mit egy farkas.Lámpáikat lassan a hang irányába fordították,majd a fénykörök együttes ereje jól láthatóvá tette a fenevadat.Furcsa mód kicsinek tűnt.Ez a valami ölte volna meg Jeffet?
Az első következtetés tévesnek bizonyult,amint a fekete szőrös valami felállt...Több,mint két méter érezhető brutalitás.Az egyik fénykör elkezdett vadul remegni.Steve kezdte feladni.Elővette pisztolyát,majd rácélzott a lényre.Az mintha nem is ismerte volna a félelem fogalmát továbbra is morogva bámult a rendőrökre.
Hogyan is ismerhette volna?Ő maga volt a megtestesült félelem.
A pisztoly elsült.Amint a golyó kiröppent a lény megindult a trió felé.A becsapódó lövedék le sem lassította.Talán a fájdalmat sem ismeri.
A farkaslény nekirontott Stevenek,hatalmas karmos mancsával megragadta,majd bevetődött az egyik folyosó sötétjébe felborítva a megmaradt két embert.
Újra azok a hangok.A csontok ropogása és a vadállati morgás.
Ronnie is feladta.Csak zokogott és térdeit átkulcsolva dülöngélt előre-hátra.
Lem felpofozta,hátha észhez térítheti társát.
-SZEDD ÖSSZE MAGAD!KIJUTUNK INNEN!A ROHADT ÉLETBE IS RONNIE!AZ ISTEN VERJEN MEG!
Az erőfeszítés hasztalan volt.Számára már nem létezett ez a világ.Elméje borzalmas börtönbe zárta.Nem volt mit tenni.Otthagyta.
A folyosó messzebbi végében újra ott volt a dög.Ez a sebesség már-már lehetetlen.Bár az ördög megáldja gyermekeit.
Megindult.Lem is.Úgy futott,mint ahogyan még sosem.Az élete múlott azon,hogy meddig bírja.A zseblámpáját elejtette,így még kilátástalanabbá vált a menekülés.A kabinok szintje egy labirintus volt azok számára,akik nem látták merre is mennek.
Fény...egy kicsit több,mint eddig.Egy kabin nyitva.Acélajtó.Menedék.Élet.
Lemmie K. Willhem beért az ajtón és azonnal be is csukta.Megmenekült.Nincs állat,ami beszakíthatna egy ilyen ajtót.A szemközti falnak vetette hátát és mint higany a lázmérőben lefolyt szinte a padlóig.A kabin valamiféle raktárhelyiség lehetett,bár elég kicsit volt.Nem igazán tudta kivenni,hogy mi lehetett itt eddig az épp hogy pislákoló fény miatt....
Elkalandozott gondolatait egy hang rántotta vissza a valóságba.Bumm.
Mészárlás,kínhalál,a hajó
.Be van zárva.Nincs kiút.Az elkeseredettség úrrá lett rajta is.
Az összekuporodott rendőr alatt egyre nagyobb lett a vizeletfolt,miután az ajtón nem szűnt a dörömbölés és a pislákoló lámpa fénye mellett látni vélte a fenevadat a kabin ablakában.Tudta,hogy nem tér vissza szeretője ölelő karjaiba.Valószínűleg őt is apró cafatokra fogja tépni az a valami,ami Jeffet,Steveet,Ronniet és ki tudja hány dokkmunkást is kivégzett.
Bumm...bumm....
Az ajtó egyre jobban behorpadt.Legalább tíz centiméter vastag acél.Mit sem ér.Ez nem ember.Ez egy megtestesült rémálom.
Bumm BUMM
És az ajtó hangos csattanással a földön landolt.
A fenevad ott állt előtte alig két méterre.A sors mintha meg is akarná tréfálni a lámpák új erőre kaptak.A fényárban látta azt,amit eddig csak részletében,elmosódva látott...két és fél méter magas farkasember.Ott lihegett vele szemben.Szemében nyoma sem volt kegyelemnek,vagy bármi másnak,ami emberi lehetett volna.
Szeme előtt lassan pergett a film.
Látta,ahogy az erős lábban megfeszülnek az izmok.Látta,ahogy a levegőben lévő bestia szőréről a vércseppek engedve a gravitációnak hullanak lefelé.Látta,ahogyan a hatalmas pofa szélesre tárul....
És érezte,ahogy a fogak feltépik húsát és a meleg vér elönti a testét.
A kaszás ma furcsa ruhát öltött.
2010. március 8., hétfő
2010. február 10., szerda
Történetek a törött tükör mögül 1
Úgy kezdeném,hogy:
Elnézést a kényszerszünetért azoktól,akiknek nyújt valamit irományaim elolvasása,nem tudom meddig tart majd.Alább egy kis szösszenet olvasható,ami zanzásított változata annak,amit érzékelek és álmodok.
A valós és az álomvilág furcsaságaiból éppen csak egy morzsa.Nem több semmiképpen.Remélem nem frusztráló és nem rabolt el becses időt kedves a olvasótól.
Fekszem.Ámodok.
Legalább is ezt hiszem.Nem vagyok biztos semmiben,mert néha a valóság is tud legalább olyan képtelenségekkel szolgálni mint egy vadabb álom.
Talán csak az elmém játéka mindaz,amit látok.
Ránézek a jól ismert Combino villamosra,amivel nap,mint nap járok és hirtelen óriási undorító férget látok,ami elnyeli az utasokat.Ez nem álom...de nem is valós.A képzelet érdekes dolgokat vetít eléd néha.
Néha a körülöttem lévő emberek mind szörnyűséges démoni alakokká válnak.De győzködöm magam,hogy ez is csak egy múló képzet.Talán csak az emberekben lévő keseredettséget és önzést látom fizikai valójában.
Nem vagyok jobb,tudom.Talán néhányan pont ugyan ilyen borzalomnak látnak,mert tudom magamról,hogy ugyan úgy fenntartásaim vannak a körülöttem lévők felé.Nem feltétlen nézem le az embereket,mert attól jobb nem leszek.De vannak,akik egyszerűen taszítanak,hiába a valós alakot látom.Talán pont az,ami zavar.
Ma volt egy érdekes élményem a szertartásteremben.(igen,olyan is van,buddhista fősulira járok)Egyedül ültem bent törökülésben az arra való párnákon és elkezdtem bámulni a szemközti falat.Az hirtelen a szemem előtt elkezdett enyhén hullámozni.Hirtelen arra gondoltam,hogy a hőmozgás...de az lehetetlen volt,mivel fűtőtest elég messze volt.Máshová is néztem,hogy a jelenségre talán valamiféle értelmes magyarázatot leljek,de nem volt.Egyszerűen az egész terem hullámzott egy kicsit.Talán a valóság(káprázat) fala kezdett széttörni előttem.Vagy csak kezdek begolyózni.
Ennyit a valóságról.
Fekszem.Álmodom.Most valóban.
Elmém megtelik a tudatalattim vágyaival és a tudat alatt kínzó dolgokkal.
Alakokat látok,embereket a múltamból.Kínoznak,nem hagynak nyugodni.El kéne őket temetnem végre,de nem megy.Egyenlőre nem vagyok elég erős.
Máskor üldöznek.Idegenek.Azt sem tudom miért,de olyan elemi félelem költözik belém,amit az őskorban érezhettek a sötétben.Még csak nem is démonok.
A démonokról legalább tudom,hogy elveszik a lelkem és ezért kell menekülnöm.Az emberek azok,akik az igazi misztériumot jelentik.Nincs indíték,csak üldöznek.
Néha szárnyalok,vagy egyszerűen képzeletem hatalmával oda megyek,ahová csak szeretnék.Nem egészen emberi tájak,melyek lenyűgöznek.
Néha egyszerűen a színek és formák kavalkádját élvezem cél nélkül a boldogság illúzióját érezve.
Van,hogy buja nők vesznek körül és kényeztetnek.Talán ez a legszokatlanabb tekintve,hogy férfi vagyok.Néha démonasszonyok,succubusok ezek a nőalakok,de ők nem okoznak fájdalmat,sem félelmet nem keltenek bennem.A lelkem pedig nem számít.
Felébredek.Élek.Élek?Létezem,ez biztos.Nem vagyok mindenben kételkedő.
Csak a valóságban és az álmaimmal szemben vagyok hitetlen.
Elnézést a kényszerszünetért azoktól,akiknek nyújt valamit irományaim elolvasása,nem tudom meddig tart majd.Alább egy kis szösszenet olvasható,ami zanzásított változata annak,amit érzékelek és álmodok.
A valós és az álomvilág furcsaságaiból éppen csak egy morzsa.Nem több semmiképpen.Remélem nem frusztráló és nem rabolt el becses időt kedves a olvasótól.
Fekszem.Ámodok.
Legalább is ezt hiszem.Nem vagyok biztos semmiben,mert néha a valóság is tud legalább olyan képtelenségekkel szolgálni mint egy vadabb álom.
Talán csak az elmém játéka mindaz,amit látok.
Ránézek a jól ismert Combino villamosra,amivel nap,mint nap járok és hirtelen óriási undorító férget látok,ami elnyeli az utasokat.Ez nem álom...de nem is valós.A képzelet érdekes dolgokat vetít eléd néha.
Néha a körülöttem lévő emberek mind szörnyűséges démoni alakokká válnak.De győzködöm magam,hogy ez is csak egy múló képzet.Talán csak az emberekben lévő keseredettséget és önzést látom fizikai valójában.
Nem vagyok jobb,tudom.Talán néhányan pont ugyan ilyen borzalomnak látnak,mert tudom magamról,hogy ugyan úgy fenntartásaim vannak a körülöttem lévők felé.Nem feltétlen nézem le az embereket,mert attól jobb nem leszek.De vannak,akik egyszerűen taszítanak,hiába a valós alakot látom.Talán pont az,ami zavar.
Ma volt egy érdekes élményem a szertartásteremben.(igen,olyan is van,buddhista fősulira járok)Egyedül ültem bent törökülésben az arra való párnákon és elkezdtem bámulni a szemközti falat.Az hirtelen a szemem előtt elkezdett enyhén hullámozni.Hirtelen arra gondoltam,hogy a hőmozgás...de az lehetetlen volt,mivel fűtőtest elég messze volt.Máshová is néztem,hogy a jelenségre talán valamiféle értelmes magyarázatot leljek,de nem volt.Egyszerűen az egész terem hullámzott egy kicsit.Talán a valóság(káprázat) fala kezdett széttörni előttem.Vagy csak kezdek begolyózni.
Ennyit a valóságról.
Fekszem.Álmodom.Most valóban.
Elmém megtelik a tudatalattim vágyaival és a tudat alatt kínzó dolgokkal.
Alakokat látok,embereket a múltamból.Kínoznak,nem hagynak nyugodni.El kéne őket temetnem végre,de nem megy.Egyenlőre nem vagyok elég erős.
Máskor üldöznek.Idegenek.Azt sem tudom miért,de olyan elemi félelem költözik belém,amit az őskorban érezhettek a sötétben.Még csak nem is démonok.
A démonokról legalább tudom,hogy elveszik a lelkem és ezért kell menekülnöm.Az emberek azok,akik az igazi misztériumot jelentik.Nincs indíték,csak üldöznek.
Néha szárnyalok,vagy egyszerűen képzeletem hatalmával oda megyek,ahová csak szeretnék.Nem egészen emberi tájak,melyek lenyűgöznek.
Néha egyszerűen a színek és formák kavalkádját élvezem cél nélkül a boldogság illúzióját érezve.
Van,hogy buja nők vesznek körül és kényeztetnek.Talán ez a legszokatlanabb tekintve,hogy férfi vagyok.Néha démonasszonyok,succubusok ezek a nőalakok,de ők nem okoznak fájdalmat,sem félelmet nem keltenek bennem.A lelkem pedig nem számít.
Felébredek.Élek.Élek?Létezem,ez biztos.Nem vagyok mindenben kételkedő.
Csak a valóságban és az álmaimmal szemben vagyok hitetlen.
2010. január 28., csütörtök
Lidércek-Szürke angyalok 4
A cigaretta füstje lomhán gomolygott az irodában.Adam szabad kezével kiürítette a borítékot.Egy külvárosi ház címe,utasítás,hogy a ház melyik ablakánál kellene figyelnie.Ennyi utasítás azt sejteti,hogy minden részlet fontos,így több tekercs filmet is el kell majd raknia.
-A fenébe is ez rohadtul gyanús.-De talán valamiféle nyomra bukkanhatok ma este.Valószínűleg ez a Cross nevű tag sokkal többet tud nálam...ha egyáltalán nem csak képzeltem az egészet.
Amint elpakolta öreg,de megbízható fényképezőgépét,pisztolyát felkapta az öreg,kopott ballonkabátját és kiviharzott az épületből kocsija felé.Lucynak is csak úgy odavetette:
-Menjen haza mára...már nem hiszem,hogy visszajövök.
Válaszra sem várva kivágott a dohos szagú lépcsőházba ügyet sem vetve egyes ajtók mögül jövő kiabálásra,vagy a gyereksírásra.
A letekert ablakon át hűvös levegő áramlott a kocsiba,ahogy egyre nagyobb tempót diktált a motor.Egy újabb szál cigarettára gyújtott rá vezetés közben.Az emlékek,mint ártó szellemek lebegtek körülötte...az emlékek hiánya pedig mint az űr.Üresen.Az estéből nem sokra emlékezett.Egy sötét alak állt előttük,majd egy képszakadás után a földön fekszik és arra eszmél,hogy szerelme halott...Örökre elment és soha nem tér vissza.Gondolatait megpróbálta elterelni,így bekapcsolta a rádiót.
Hírek egy újabb leszámolásról,ami a Capo-k között esett meg valami piti területért.Egy újabb rejtélyes haláleset a dokkoknál.Mintha valami zabálná a munkásokat.Az időjárás jelentés.
Ma este hűvösebb lesz-Mintha nem vettem volna észre,cseszd meg.-
Az utazás a végéhez ért...itt már lassítania kellett és feltűnésmentesen kellett közlekednie.Ha valaki megneszeli,hogy itt szaglászik egy magánkopó,akkor csúfos véget érhet az este.
"Még az is lehet,hogy az óvatosság kevés.Nem kevés pénzt kaptam.Előre...nem szoktak előre fizetni."
A legrosszabb egy magánnyomozó életében...a várakozás.Hangtalanul.Láthatatlanul.
Az anyósülésről felvette a fényképezőgépet és egy teljesen új tekercs filmet illesztett bele.A gép kerepelt,ahogy feltekerte a szalagot.Szerette ezt a hangot.Nem bízott az új digitális csodákban.Egy jó optika és ezerszer minőségibb képeket lehet készíteni."De ki tudja...lehet,hogy csak egyszerűen régimódi vagyok"
Eltelt egy óra...a megfigyelt szobában még mindig sötét uralkodott.
Még egy óra...semmi.
Hirtelen fény gyúlt,Adam két alakot pillantott meg.
Az egyik egy vékony,fakó bőrű nő volt.Haja fürtökben omlott vállára.Adam megigézve bámulta őt több percig,amikor egy macska ugrott fel a motorháztetőre.Valószínűleg a motor melege vonzotta.Nem zavartatta magát,hogy egy férfi van épp benne.Ez kizökkentette már-már transz szerű állapotából és megnézte magának a másikat is...valahogy ismerős volt a nyurga férfi.Biztos volt benne,hogy már valahol látta.
Azonnal elkezdett fényképeket készíteni.
"Eddig semmi érdekes.Egy férfi és egy nő beszélget.Egyáltalán biztos,hogy ez a maffia egy emberének a háza?"
Ekkor változás állt be a pár hangulatában...láthatólag veszekedni kezdtek-a gép kattogott-,majd a férfi hirtelen elkapta a nőt a nyakánál...és felemelte.Mintha csak egy rongybaba lenne.
Adam alig hitt a szemének.Egy ilyen nyurga alak nem lehet ilyen erős még akkor sem,ha szálkás az izomzata.
"Ez az egész kibaszott nap nem stimmel"
A férfi a hatalmas ablaknak nyomta a nő fejét és látszólag meg is repedt az üveg.
A golyóálló üveg.
Egy hirtelen mozdulattal letépte a nő karját,majd leengedte a földre.Mintha csak egy apró nuiziancia lenne,a nő felvette a földről és visszaillesztette a helyére."Talán tényleg kezdek becsavarodni."
A férfi odasétált a nő mellé és kibámult a hatalmas üvegablakon,majd egy laza mozdulattal letépte a nő fejét.Adam lehúzta a fejét,de szemeivel továbbra is az alakot figyelte...és akkor rájött,hogy honnan ismerős.
Aznap este.
Ő volt az.
Amint a férfi megfordult Adam visszadobta a fotómasinát oda,ahonnan felvette és kibiztosította fegyverét megindult a ház felé.Egy most már nem csak,hogy egy sima ügy volt...ez személyessé vált.Túlságosan is.
Mit sem törődve avval,hogy meghallják e,vagy sem egyszerűen berúgta az ajtót.A düh adrenalint pumpált ereibe és kezdte elveszíteni józan ítélőképességét.Meg akart fizetni annak a szemétnek,aki élete értelmét vette el tőle.Semmi nem számít.Ma este meg is halhat,le is csukhatják...lényegtelenné válik,ha bosszúját beteljesítheti.A vak düh furcsa dolgokra készteti az embert.
Felrohant a lépcsőn és az utca felé néző szoba ajtajában állt meg,fegyverét a férfire tartva.
Meglepettség látszott az arcán,de hamar átvette a helyét egy cápamosoly.
-Úgy látszik az istenek kegyeltje vagyok még is.Házhoz jött az étel.
-Tüntesd el az arcodról azt a kibaszott vigyort te hidegvérű gyilkos.Ma megdöglesz-fogta rá a fegyverét Adam.-
-Nem is tudod,hogy hányan mondták már ezt nekem.Egyikük sem él már.
-Tegyünk próbát!-eresztette mind a hat golyót a férfi mellkasába alig két méterről.Ebbe bárki belehalna.
De ezen az estén még a gyilkosok sem stimmeltek.A férfi újra kiegyenesedett és hisztérikus nevetésben tört ki.
-Ember...ez rohadtul csiklandoz.Kár,hogy kifogyott a tár,elviseltem volna még párat.-miközben beszélt a golyók egyenként estek a földre.
-Ez nem lehet...-döbbent meg Blair- mi a fene vagy te?
-Egy gyilkos,egy ragadozó,a város leendő ura-sziszegte a szavakat,miközben követhetetlen sebességgel a nyomozó előtt termett és a már korábban látott erejére ismét tanúbizonyságot adott.Torkánál ragadta meg és felemelte Adamet,aki jobb híján rúgkapált a vasmarok szorításában.
A férfi vigyorgó szájában hatalmasra nőttek a szemfogak.
-E-ee-egy vámpír?-köhögte fel a szavakat elszorult torkából
-Bingó seggfejkém.Most pedig mehetsz a rühes kurvád után-emelte lassan maga felé a szinte tehetetlen férfit,amikor egy újabb lövés dördült el...de ez felért a dühös vihar hangjával.
Sörétes puska,foszforos lövedékkel...
Azonnal elejtette áldozatát a vérszopó és nyüszögni kezdett a fájdalomtól.Ez már jobban fogta még az ő ellenálló testét is.
-A-a.Ma este tényleg kinyiffansz McKeith.-mondta a szoba egy sötét sarkában álló alak.
Arcát csak a szájában felparázsló cigaretta engedte láttatni egy kicsit.Ez az arc is mintha Adam múltjából kísértene.
McKeith pár lépést hátrált az ajtó felé,Blair szép lassan odakúszott megmentőjéhez.
-Ász...micsoda megtiszteltetés,hogy téged küldtek a kinyírásomra.Vagy te a bónusz vagy?
A válasz egy újabb adag foszforos sörét volt....hihetetlen reflexei segítségével elkerülte a nagy részét és egyszerűen áttörte a golyóálló üveget.
A szilánkok hangos csörömpöléssel szóródtak szét a szobában és a kert pázsitján.
Az alak beleveszett a sötétségbe.
Muldon ledobta a fegyverét a földre és segített volt társának felállni.
-Muldon?-kérdezte hitetlenkedve Blair....egy régi fotón látta hasonlónak ezt a férfit.
-Igen Adam.Nem örülsz,hogy látod egy régi kedves barátod?-kérdezte a meglepett férfit miközben puskáját felvette a földről.
-Azt hittem meghaltál,erre meg itt állsz és fiatalabb vagy,mint én.Mi ez az egész?Válaszokat követelek.
-A válaszokat megkapod hamarosan...de most el kell innen tűnnünk.
Adam bólintással jelezte beleegyezését.Muldon lement a konyhába,amiben a berendezési tárgyak csupán a látszatt miatt voltak.Megnyitotta a gázt az őrlángot pedig elfújta...a mikróba egy pár evőeszközt rakott és elkezdett kifelé rohanni,Adamat is magával rángatva.
A ház perceken belül teljesen kiégett,de ők már újra az utakat szelték a Cutlassal.
Adam néha ideges pillantásokat vetett arra az emberre,aki sok évig vele szolgált az őrsön és emlékezett őszülő üstökére...mellette egy suhanc ült,aki anno Muldon volt.Kezdett szétesni körülötte minden...ez az egész kezd őrületté válni.
-Elkezdhetnél beavatni,hogy mi ez az egész.
-Tudod Adam nagyon sok dolog van a világban,amiről még a magad fajta jó szimatú kopók sem tudnak.Létezik egy szervezet,ami fent is kívánja tartani ezt az állapotot,bár néha elszabadul egy-egy nem kívánt elem.Én a Direktóriumnak dolgozom...az ilyen szemetek eltakarítása a munkám.Piócák,alakváltók és még jó néhány csak mesében hallott lény létezik egy titkos társadalomban.
-A pióca alatt a vámpírt érted?
-Ó igen...de mi nem annyira szeretjük azt a kifejezést.Még nemesnek hangzana a végén,pedig nem többek,mint piócák,akik az emberek vérén élnek.
-Ez a rohadék ölte meg Elizabethet és nem csak egy egyszerű piócának tűnt!Egy teljes tárat eresztettem bele és nem döglött meg!A rohadt életbe ha nem lépsz közbe legalább újra vele lehettem volna!
-Talán...de így lehetőséged nyílik a bosszúra.Ha csatlakozol,akkor meglesz a hatalmad és a szükséges eszközeid ahhoz,hogy végezz vele.Holnap estig kapsz időt,hogy átgondold a dolgot.Sok előnnyel jár a dolog,de a borzalmak,amiket át kell élned bőven ellensúlyozzák.
-Hogy akarsz elérni?
-A nevem Mr. Cross,örvendek-csúsztak ki a száján a szavak a tegnapi ügyfél hangján
-Istenem...éreztem,hogy valami nincs rendben.
-Holnap este.
-Rendben,de...-mire Adam az útról újra az anyósülésre nézett ismét semmi nem volt ott.-Kezdem utálni a trükkjeidet.
Egyetlen útitársa a füstjét lassan eregető cigaretta volt.
Az ágyába ruhástól dőlt be...az este történései ott kavarogtak elméjében,de a fáradtság hamar legyőzte.
Ágya felett pedig újra ott kísértettek a lidércek.
A múlt sikoltozó lidércei...
-A fenébe is ez rohadtul gyanús.-De talán valamiféle nyomra bukkanhatok ma este.Valószínűleg ez a Cross nevű tag sokkal többet tud nálam...ha egyáltalán nem csak képzeltem az egészet.
Amint elpakolta öreg,de megbízható fényképezőgépét,pisztolyát felkapta az öreg,kopott ballonkabátját és kiviharzott az épületből kocsija felé.Lucynak is csak úgy odavetette:
-Menjen haza mára...már nem hiszem,hogy visszajövök.
Válaszra sem várva kivágott a dohos szagú lépcsőházba ügyet sem vetve egyes ajtók mögül jövő kiabálásra,vagy a gyereksírásra.
A letekert ablakon át hűvös levegő áramlott a kocsiba,ahogy egyre nagyobb tempót diktált a motor.Egy újabb szál cigarettára gyújtott rá vezetés közben.Az emlékek,mint ártó szellemek lebegtek körülötte...az emlékek hiánya pedig mint az űr.Üresen.Az estéből nem sokra emlékezett.Egy sötét alak állt előttük,majd egy képszakadás után a földön fekszik és arra eszmél,hogy szerelme halott...Örökre elment és soha nem tér vissza.Gondolatait megpróbálta elterelni,így bekapcsolta a rádiót.
Hírek egy újabb leszámolásról,ami a Capo-k között esett meg valami piti területért.Egy újabb rejtélyes haláleset a dokkoknál.Mintha valami zabálná a munkásokat.Az időjárás jelentés.
Ma este hűvösebb lesz-Mintha nem vettem volna észre,cseszd meg.-
Az utazás a végéhez ért...itt már lassítania kellett és feltűnésmentesen kellett közlekednie.Ha valaki megneszeli,hogy itt szaglászik egy magánkopó,akkor csúfos véget érhet az este.
"Még az is lehet,hogy az óvatosság kevés.Nem kevés pénzt kaptam.Előre...nem szoktak előre fizetni."
A legrosszabb egy magánnyomozó életében...a várakozás.Hangtalanul.Láthatatlanul.
Az anyósülésről felvette a fényképezőgépet és egy teljesen új tekercs filmet illesztett bele.A gép kerepelt,ahogy feltekerte a szalagot.Szerette ezt a hangot.Nem bízott az új digitális csodákban.Egy jó optika és ezerszer minőségibb képeket lehet készíteni."De ki tudja...lehet,hogy csak egyszerűen régimódi vagyok"
Eltelt egy óra...a megfigyelt szobában még mindig sötét uralkodott.
Még egy óra...semmi.
Hirtelen fény gyúlt,Adam két alakot pillantott meg.
Az egyik egy vékony,fakó bőrű nő volt.Haja fürtökben omlott vállára.Adam megigézve bámulta őt több percig,amikor egy macska ugrott fel a motorháztetőre.Valószínűleg a motor melege vonzotta.Nem zavartatta magát,hogy egy férfi van épp benne.Ez kizökkentette már-már transz szerű állapotából és megnézte magának a másikat is...valahogy ismerős volt a nyurga férfi.Biztos volt benne,hogy már valahol látta.
Azonnal elkezdett fényképeket készíteni.
"Eddig semmi érdekes.Egy férfi és egy nő beszélget.Egyáltalán biztos,hogy ez a maffia egy emberének a háza?"
Ekkor változás állt be a pár hangulatában...láthatólag veszekedni kezdtek-a gép kattogott-,majd a férfi hirtelen elkapta a nőt a nyakánál...és felemelte.Mintha csak egy rongybaba lenne.
Adam alig hitt a szemének.Egy ilyen nyurga alak nem lehet ilyen erős még akkor sem,ha szálkás az izomzata.
"Ez az egész kibaszott nap nem stimmel"
A férfi a hatalmas ablaknak nyomta a nő fejét és látszólag meg is repedt az üveg.
A golyóálló üveg.
Egy hirtelen mozdulattal letépte a nő karját,majd leengedte a földre.Mintha csak egy apró nuiziancia lenne,a nő felvette a földről és visszaillesztette a helyére."Talán tényleg kezdek becsavarodni."
A férfi odasétált a nő mellé és kibámult a hatalmas üvegablakon,majd egy laza mozdulattal letépte a nő fejét.Adam lehúzta a fejét,de szemeivel továbbra is az alakot figyelte...és akkor rájött,hogy honnan ismerős.
Aznap este.
Ő volt az.
Amint a férfi megfordult Adam visszadobta a fotómasinát oda,ahonnan felvette és kibiztosította fegyverét megindult a ház felé.Egy most már nem csak,hogy egy sima ügy volt...ez személyessé vált.Túlságosan is.
Mit sem törődve avval,hogy meghallják e,vagy sem egyszerűen berúgta az ajtót.A düh adrenalint pumpált ereibe és kezdte elveszíteni józan ítélőképességét.Meg akart fizetni annak a szemétnek,aki élete értelmét vette el tőle.Semmi nem számít.Ma este meg is halhat,le is csukhatják...lényegtelenné válik,ha bosszúját beteljesítheti.A vak düh furcsa dolgokra készteti az embert.
Felrohant a lépcsőn és az utca felé néző szoba ajtajában állt meg,fegyverét a férfire tartva.
Meglepettség látszott az arcán,de hamar átvette a helyét egy cápamosoly.
-Úgy látszik az istenek kegyeltje vagyok még is.Házhoz jött az étel.
-Tüntesd el az arcodról azt a kibaszott vigyort te hidegvérű gyilkos.Ma megdöglesz-fogta rá a fegyverét Adam.-
-Nem is tudod,hogy hányan mondták már ezt nekem.Egyikük sem él már.
-Tegyünk próbát!-eresztette mind a hat golyót a férfi mellkasába alig két méterről.Ebbe bárki belehalna.
De ezen az estén még a gyilkosok sem stimmeltek.A férfi újra kiegyenesedett és hisztérikus nevetésben tört ki.
-Ember...ez rohadtul csiklandoz.Kár,hogy kifogyott a tár,elviseltem volna még párat.-miközben beszélt a golyók egyenként estek a földre.
-Ez nem lehet...-döbbent meg Blair- mi a fene vagy te?
-Egy gyilkos,egy ragadozó,a város leendő ura-sziszegte a szavakat,miközben követhetetlen sebességgel a nyomozó előtt termett és a már korábban látott erejére ismét tanúbizonyságot adott.Torkánál ragadta meg és felemelte Adamet,aki jobb híján rúgkapált a vasmarok szorításában.
A férfi vigyorgó szájában hatalmasra nőttek a szemfogak.
-E-ee-egy vámpír?-köhögte fel a szavakat elszorult torkából
-Bingó seggfejkém.Most pedig mehetsz a rühes kurvád után-emelte lassan maga felé a szinte tehetetlen férfit,amikor egy újabb lövés dördült el...de ez felért a dühös vihar hangjával.
Sörétes puska,foszforos lövedékkel...
Azonnal elejtette áldozatát a vérszopó és nyüszögni kezdett a fájdalomtól.Ez már jobban fogta még az ő ellenálló testét is.
-A-a.Ma este tényleg kinyiffansz McKeith.-mondta a szoba egy sötét sarkában álló alak.
Arcát csak a szájában felparázsló cigaretta engedte láttatni egy kicsit.Ez az arc is mintha Adam múltjából kísértene.
McKeith pár lépést hátrált az ajtó felé,Blair szép lassan odakúszott megmentőjéhez.
-Ász...micsoda megtiszteltetés,hogy téged küldtek a kinyírásomra.Vagy te a bónusz vagy?
A válasz egy újabb adag foszforos sörét volt....hihetetlen reflexei segítségével elkerülte a nagy részét és egyszerűen áttörte a golyóálló üveget.
A szilánkok hangos csörömpöléssel szóródtak szét a szobában és a kert pázsitján.
Az alak beleveszett a sötétségbe.
Muldon ledobta a fegyverét a földre és segített volt társának felállni.
-Muldon?-kérdezte hitetlenkedve Blair....egy régi fotón látta hasonlónak ezt a férfit.
-Igen Adam.Nem örülsz,hogy látod egy régi kedves barátod?-kérdezte a meglepett férfit miközben puskáját felvette a földről.
-Azt hittem meghaltál,erre meg itt állsz és fiatalabb vagy,mint én.Mi ez az egész?Válaszokat követelek.
-A válaszokat megkapod hamarosan...de most el kell innen tűnnünk.
Adam bólintással jelezte beleegyezését.Muldon lement a konyhába,amiben a berendezési tárgyak csupán a látszatt miatt voltak.Megnyitotta a gázt az őrlángot pedig elfújta...a mikróba egy pár evőeszközt rakott és elkezdett kifelé rohanni,Adamat is magával rángatva.
A ház perceken belül teljesen kiégett,de ők már újra az utakat szelték a Cutlassal.
Adam néha ideges pillantásokat vetett arra az emberre,aki sok évig vele szolgált az őrsön és emlékezett őszülő üstökére...mellette egy suhanc ült,aki anno Muldon volt.Kezdett szétesni körülötte minden...ez az egész kezd őrületté válni.
-Elkezdhetnél beavatni,hogy mi ez az egész.
-Tudod Adam nagyon sok dolog van a világban,amiről még a magad fajta jó szimatú kopók sem tudnak.Létezik egy szervezet,ami fent is kívánja tartani ezt az állapotot,bár néha elszabadul egy-egy nem kívánt elem.Én a Direktóriumnak dolgozom...az ilyen szemetek eltakarítása a munkám.Piócák,alakváltók és még jó néhány csak mesében hallott lény létezik egy titkos társadalomban.
-A pióca alatt a vámpírt érted?
-Ó igen...de mi nem annyira szeretjük azt a kifejezést.Még nemesnek hangzana a végén,pedig nem többek,mint piócák,akik az emberek vérén élnek.
-Ez a rohadék ölte meg Elizabethet és nem csak egy egyszerű piócának tűnt!Egy teljes tárat eresztettem bele és nem döglött meg!A rohadt életbe ha nem lépsz közbe legalább újra vele lehettem volna!
-Talán...de így lehetőséged nyílik a bosszúra.Ha csatlakozol,akkor meglesz a hatalmad és a szükséges eszközeid ahhoz,hogy végezz vele.Holnap estig kapsz időt,hogy átgondold a dolgot.Sok előnnyel jár a dolog,de a borzalmak,amiket át kell élned bőven ellensúlyozzák.
-Hogy akarsz elérni?
-A nevem Mr. Cross,örvendek-csúsztak ki a száján a szavak a tegnapi ügyfél hangján
-Istenem...éreztem,hogy valami nincs rendben.
-Holnap este.
-Rendben,de...-mire Adam az útról újra az anyósülésre nézett ismét semmi nem volt ott.-Kezdem utálni a trükkjeidet.
Egyetlen útitársa a füstjét lassan eregető cigaretta volt.
Az ágyába ruhástól dőlt be...az este történései ott kavarogtak elméjében,de a fáradtság hamar legyőzte.
Ágya felett pedig újra ott kísértettek a lidércek.
A múlt sikoltozó lidércei...
2010. január 27., szerda
Véletlenek nincsenek-Szürke angyalok 3
Adam fejfájással ébred...egy újabb éjszaka,amikor az alkoholban keresett menedéket.Egyedül.Más emberek a Kék Absinthehoz hasonló helyeken iszogatnak más hozzájuk hasonlóval,de ő még köztük is egyedinek számít.A veszteség,amit átélt évek óta kísérti és nem engedi,hogy továbblépjen.
A szobában whisky szaga terjengett és amint felállt észre is vette,hogy az utolsó pohár kicsúszott a kezéből.Fázott és fájt a feje...ez nem jó kombináció.Első útja a fürdőszoba felé vezetett,ahol a jó öreg fejfájás-csillapító tablettákat tartotta a tükör mögötti polcon.Megnyitotta a hideg vizű csapot,majd a tükörbe bámult.Amit látott nem nyűgözte le.Sötét haja ismét égnek állt,karakteres arcán több napos borosta éktelenkedett,mélykék szemei beesettek voltak.Tekintetét inkább levette képmásáról és kinyitotta a polcot.A jó öreg pirulás doboz ott volt bent a polcon,csak ki kellett nyúlni érte...legalább ő és a whisky sosem hagyta cserben.A megengedett vízből kortyolva lenyelt pár darabot,majd arcát is megmosta.Átkozott egy fél óra volt,míg a gyógyszerek hatni kezdtek...
Miután a feje rendbe jött feltakarította az üvegszilánkokat,bekapcsolta a fűtést,majd lehuppant kedvenc fotelébe és élvezte,amint a meleg kezdte átjárni tagjait is.
A pillanatnyi idillből a telefon csörgése rázta fel.
-'gen?
-Jó estét Mr. Blair-csilingelt a hang a vonal túlsó végén.A titkárnője volt az,Lucy.Szép teremtés,bár kapcsolatuk szigorúan üzleti volt.Adam ezt így helyén valónak is tartotta-Rosszkor zavarom?
-Nem Lucy,mondja csak.
-Egy úr kereste önt,szóltam neki,hogy csak később jön be az irodájába.
-Köszönöm Lucy....egy óra,és ott leszek.-meg sem várva Lucy válaszát le is tette a kagylót.
Egy óra...azt sem tudom,hogy mennyi az idő...fél öt.Elég sokat aludtam.Talán mégsem volt olyan jó ötlet az esti italozás.
Miután felfrissítette magát egy hideg vizes fürdővel és tiszta öltönyt vett fel Adam elindult öreg Cutlassal az irodája felé,ami egy jó fél óra utat jelentett.Bepöccintette magnójába a kedvenc Kyuss kazettáját és élvezte,ahogy a zene ritmusa és a motor hangja összefolyt szép lassan...felhajtott az autópályára,majd szinte repült az öreglány az úton.
Az iroda előtt kiszállt,majd orrát újra megcsapta a város ismerős szaga.Egy kóbor kutya szaladt át a szemközti oldalra,hogy a közeli kukát felborítsa némi élelem reményében.-Ilyen az én városom,Wage City...ahol mindenki azt kapja,amit érdemel...
Az irodában Lucy türelmetlenül várt már,aggódott Mr. Blairért...már jó pár éve ő volt a titkárnője és látta legjobb és legrosszabb pillanataiban.Ő volt az,akinek a vállán elsírta magát miután Elizabeth elment...
-Na végre,hogy ideért Mr. Blair.Mit csinált tegnap este?Legalább az üggyel végzett,mielőtt az üveg aljára nézett?-ejtette meg ezt a csípős megjegyzést...pusztán törődésből.
-Mintha nem maga vette volna fel a telefont,amikor az a nő megköszönte,hogy helyreraktam a férjét.
Erre a kijelentésre mindössze egy cöcögés volt Lucy válasza,amit nagyjából figyelmen kívül is hagyott Adam és az előtérből az irodájába ment,majd ledobta magát hanyagul az így is roskatag székébe,ami hangosan recsegett súlya alatt.Az ajtó résében Lucy arca tűnt fel.
-Uram,itt van a férfi,aki ma telefonált.
-Küldje csak be-vajon ma is egy újabb feleségére túl féltékeny férj?Esetleg egy narkós testvérét kereső szerencsétlen?
Az ajtón egy magas vékony alak jött be.Arcán egy róka ravaszsága tükröződött,haja mint a holló tollazata.Furcsa szerzet,azt be kellett vallania.Talán ma még is valami érdekes megbízást kap?
-Jó estét Mr. Blair
-Jó estét Mr....
-Cross...Gillman Cross.
-Mr. Cross miben segíthetek önnek?
-Noss...igen kényes az ügy.Nem fordulhattam a rendőrséghez.A maffia egyik tagjának házát kellene megfigyelni.
-Nem vállalom.
-Hogy?Mi?
-Szerintem elég egyértelmű voltam...ez nekem túl forró.
-Biztosan?Talán motiválni tudom....5000 dollár.Előre.
-Nem,ez akármennyire is csábító is nem fogadom el.
-Talán ez meggyőzi.-Cross egy nagy alakú borítékot dobott az asztalra,amiből egy medál csúszott ki.-A borítékban van a cím.
Adam felvette a medált és kinyitotta...nem hitt a szemének...az a nyakék,amit azon az estén vettek el tőle...
-HONNAN SZEREZTE MEG?-a szavakat már csak a szoba sötétjének mondta...Cross eltűnt.
-Ezt igennek veszem.-szólt Cross hangja a semmiből.
Talán tényleg kezdek becsavarodni.
Adam kiviharzott titkárnőjéhez és kérdőre vonta.
-Hová tűnt?Látta ahogy kiment?
-Ki?Nem jött be ma senki ide.Az ügyfél telefonált,hogy ma mégsem keresi fel önt.
Adam homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek...visszament irodájába és rágyújtott egy cigarettára...nem dohányzott túl sűrűn,de ez neki is sok volt.Töltött egy pohárka whiskyt is.
Ez az ügy valóban érdekes...de nem úgy,ahogy ő számította.Valami itt nagyon nincs rendjén.Ma van az évfordulója Elizabeth halálának.
Adam egy dolgot megtanult az évek alatt....véletlenek nincsenek.
Miután Muldon kiért a kocsijához ledobta magáról az álcát.Összement kissé,arca újra ifjabbik önmagára hasonlított,haja ismét szőkés árnyalatot vett fel.Muldon elégedett volt színészi teljesítményével.
"Mr. Cross" kidobta a csalit.Most már valóban elérhető közelségben volt az esemény,ami vagy a Adam halálát,vagy a csatlakozást hozza eredményül.
A szobában whisky szaga terjengett és amint felállt észre is vette,hogy az utolsó pohár kicsúszott a kezéből.Fázott és fájt a feje...ez nem jó kombináció.Első útja a fürdőszoba felé vezetett,ahol a jó öreg fejfájás-csillapító tablettákat tartotta a tükör mögötti polcon.Megnyitotta a hideg vizű csapot,majd a tükörbe bámult.Amit látott nem nyűgözte le.Sötét haja ismét égnek állt,karakteres arcán több napos borosta éktelenkedett,mélykék szemei beesettek voltak.Tekintetét inkább levette képmásáról és kinyitotta a polcot.A jó öreg pirulás doboz ott volt bent a polcon,csak ki kellett nyúlni érte...legalább ő és a whisky sosem hagyta cserben.A megengedett vízből kortyolva lenyelt pár darabot,majd arcát is megmosta.Átkozott egy fél óra volt,míg a gyógyszerek hatni kezdtek...
Miután a feje rendbe jött feltakarította az üvegszilánkokat,bekapcsolta a fűtést,majd lehuppant kedvenc fotelébe és élvezte,amint a meleg kezdte átjárni tagjait is.
A pillanatnyi idillből a telefon csörgése rázta fel.
-'gen?
-Jó estét Mr. Blair-csilingelt a hang a vonal túlsó végén.A titkárnője volt az,Lucy.Szép teremtés,bár kapcsolatuk szigorúan üzleti volt.Adam ezt így helyén valónak is tartotta-Rosszkor zavarom?
-Nem Lucy,mondja csak.
-Egy úr kereste önt,szóltam neki,hogy csak később jön be az irodájába.
-Köszönöm Lucy....egy óra,és ott leszek.-meg sem várva Lucy válaszát le is tette a kagylót.
Egy óra...azt sem tudom,hogy mennyi az idő...fél öt.Elég sokat aludtam.Talán mégsem volt olyan jó ötlet az esti italozás.
Miután felfrissítette magát egy hideg vizes fürdővel és tiszta öltönyt vett fel Adam elindult öreg Cutlassal az irodája felé,ami egy jó fél óra utat jelentett.Bepöccintette magnójába a kedvenc Kyuss kazettáját és élvezte,ahogy a zene ritmusa és a motor hangja összefolyt szép lassan...felhajtott az autópályára,majd szinte repült az öreglány az úton.
Az iroda előtt kiszállt,majd orrát újra megcsapta a város ismerős szaga.Egy kóbor kutya szaladt át a szemközti oldalra,hogy a közeli kukát felborítsa némi élelem reményében.-Ilyen az én városom,Wage City...ahol mindenki azt kapja,amit érdemel...
Az irodában Lucy türelmetlenül várt már,aggódott Mr. Blairért...már jó pár éve ő volt a titkárnője és látta legjobb és legrosszabb pillanataiban.Ő volt az,akinek a vállán elsírta magát miután Elizabeth elment...
-Na végre,hogy ideért Mr. Blair.Mit csinált tegnap este?Legalább az üggyel végzett,mielőtt az üveg aljára nézett?-ejtette meg ezt a csípős megjegyzést...pusztán törődésből.
-Mintha nem maga vette volna fel a telefont,amikor az a nő megköszönte,hogy helyreraktam a férjét.
Erre a kijelentésre mindössze egy cöcögés volt Lucy válasza,amit nagyjából figyelmen kívül is hagyott Adam és az előtérből az irodájába ment,majd ledobta magát hanyagul az így is roskatag székébe,ami hangosan recsegett súlya alatt.Az ajtó résében Lucy arca tűnt fel.
-Uram,itt van a férfi,aki ma telefonált.
-Küldje csak be-vajon ma is egy újabb feleségére túl féltékeny férj?Esetleg egy narkós testvérét kereső szerencsétlen?
Az ajtón egy magas vékony alak jött be.Arcán egy róka ravaszsága tükröződött,haja mint a holló tollazata.Furcsa szerzet,azt be kellett vallania.Talán ma még is valami érdekes megbízást kap?
-Jó estét Mr. Blair
-Jó estét Mr....
-Cross...Gillman Cross.
-Mr. Cross miben segíthetek önnek?
-Noss...igen kényes az ügy.Nem fordulhattam a rendőrséghez.A maffia egyik tagjának házát kellene megfigyelni.
-Nem vállalom.
-Hogy?Mi?
-Szerintem elég egyértelmű voltam...ez nekem túl forró.
-Biztosan?Talán motiválni tudom....5000 dollár.Előre.
-Nem,ez akármennyire is csábító is nem fogadom el.
-Talán ez meggyőzi.-Cross egy nagy alakú borítékot dobott az asztalra,amiből egy medál csúszott ki.-A borítékban van a cím.
Adam felvette a medált és kinyitotta...nem hitt a szemének...az a nyakék,amit azon az estén vettek el tőle...
-HONNAN SZEREZTE MEG?-a szavakat már csak a szoba sötétjének mondta...Cross eltűnt.
-Ezt igennek veszem.-szólt Cross hangja a semmiből.
Talán tényleg kezdek becsavarodni.
Adam kiviharzott titkárnőjéhez és kérdőre vonta.
-Hová tűnt?Látta ahogy kiment?
-Ki?Nem jött be ma senki ide.Az ügyfél telefonált,hogy ma mégsem keresi fel önt.
Adam homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek...visszament irodájába és rágyújtott egy cigarettára...nem dohányzott túl sűrűn,de ez neki is sok volt.Töltött egy pohárka whiskyt is.
Ez az ügy valóban érdekes...de nem úgy,ahogy ő számította.Valami itt nagyon nincs rendjén.Ma van az évfordulója Elizabeth halálának.
Adam egy dolgot megtanult az évek alatt....véletlenek nincsenek.
Miután Muldon kiért a kocsijához ledobta magáról az álcát.Összement kissé,arca újra ifjabbik önmagára hasonlított,haja ismét szőkés árnyalatot vett fel.Muldon elégedett volt színészi teljesítményével.
"Mr. Cross" kidobta a csalit.Most már valóban elérhető közelségben volt az esemény,ami vagy a Adam halálát,vagy a csatlakozást hozza eredményül.
2010. január 26., kedd
A Direktórium Ásza-Szürke angyalok 2
Mr. Muldon lehalkította a magnójából szóló Queens Of The Stone Age-et,amivel az eső zaját próbálta elnyomni,amint meglátta az alakot a Kék Absinthe ajtajában.Adam Blair...a név kimondása rengeteg emléket idézett fel elméjében.Nem sokat változott az évek során.Még mindig az apjától örökölt öreg ballonkabátot hordja,sötét haja is csak az esővíz miatt nem áll az égnek.-Milyen elragadó a fiatalság.Nemdebár Adam?-mondta csak úgy magának.Bár nem nézett ki többnek 25-nél már jóval a 70 fölött járt,fiatal külsejét csak a Paktum megkötésének köszönheti.Talán nem sokára Adam is élvezheti ezeket az előnyöket.A Direktor pont őt osztotta be Adam megfigyelésére.Talán véletlen,talán nem...a Direktor kevés dologról nem tud,így könnyen meglehet,hogy közös múltjuk is nyitott könyv számára.-Elég a merengésből,dolog van.-mondta félhangosan magának,majd gondolatban hozzátette-mostanában túl sokat beszélek magammal-.Ez valóban így volt.Társa nem lévén maga volt az egyetlen,akivel beszélhetett.Olyan dolgokat kellett feldolgozzon,amiktől egy normális ember talán meg is őrült volna...és ő is elég közel állt hozzá.Gondolataiból egy kocsi indítása szakította ki.Adam elindult.Örült neki,hogy ma még nem kell vele találkoznia....de hamarosan....hamarosan.
Az eső rendületlenül csak szakadt...-Kicseszett eső.Teljesen elcseszi a hangulatom.
Mr. Muldon lassú mozdulatokkal ellenőrizte fegyverét,amelybe ma ezüst lőszereket töltött.Talán ma horogra akad az a rohadt alakváltó.
Két hete kaptam az aktát,de a belefektetett energia megtérülni látszik.Ma este elkapom itt...ha kell üldözni fogom ameddig össze nem esek a fáradtságtól,de ma vége lesz.Nincs több lemészárolt család.Ma fizetni fogsz érte.Minden egyes falatért,amit egy ártatlanból haraptál kapsz egy golyót...van nálam elég,hogy jó hosszan szenvedj.És tudom,hogy mennyire utálja a fajtád az ezüstöt.-miközben a gondolatok cikáztak fejében kabátja belső tokjába helyezte ezüst pengéjét.
Mire a bejárathoz ért teljesen átázott a kabátja,pedig csak egy út választotta el kocsiját a bártól...ma haragosak az istenek.De a feladatot akkor is el kell végeznie.A bukás nem opció.Az elmúlt hetekben több családdal végzett az alakváltó bestia,aki alig különbözött egy állattól...evett,dugott,aludt....és ölt.
Az állatok nem teszik élvezetből,de az ő fajtája szinte orgazmusszerű élvezetet talál benne.Emellett addig elég nehéz megkülönböztetni egy normális embertől,amíg fel nem veszik rettentő szőrös-agyaras alakjukat.Szerencsére a Muldon fajta emberek ismerik azokat az apró jeleket,amivel ki lehet szűrni a normális emberek közül őket.Ezek olyan apróságok,mint a vad tekintet,ami a lila szemekből sugárzik,vagy a szemfogak és a körmök enyhe hosszabbodása.Ez egy átlagos embernek puszta kozmetikai beavatkozásnak tűnnek.De nem Muldonnak.
Amint kinyitotta az ajtót rá is rázúdultak az ismerős szagok.Dohány,szesz,izzadtság,nők.Az ajtó nesztelenül csukódott be Muldon mögött,aki egy prédára vadászó ragadozómadár tekintetével nézett körül a társaságon...a csapzott és zsíros hajú tag nem is próbált rejtőzni.Ott ült egy vörös-bögyös kurva mellett a pultnál és épp egy újabb löket rumot ivott meg.Farkasszemet néztek egy pár pillanat erejéig,majd visszatért a fenevad tekintete a nőre.Ma este belőle szándékozik lakmározni...
Muldon a pulthoz sétált,egy gyengéd mozdulattal eltávolította a bárszékből a mattrészeg tagot,aki a likantróp mellett ült,és halkan,hogy csak ő hallja a fülébe súgott:
-Miattad vagyok itt alakváltó.Megsértettél minden Direktórium által felállított szabályt.Ma helyben hajtom végre az ítéletet,amit kiszabtak rád.
A tag odafordult Muldonhoz és rezzenéstelen hangon válaszolt neki-Faszikám.Ma a szokásosnál is nyűgösebb vagyok és ahogy elnézlek nem lennél elég vacsorának sem,úgyhogy csak simán felkoncollak,ha nem takarodsz el azonnal.
-Szóval még egy újabb törvényt akarnál megszegni avval,hogy ennyi ember előtt felfeded magad
-BASZOK ÉN A SZABÁLYOKRA TE KIBASZOTT DIREKTÓRIUMOS SEGGFEJ-üvöltötte,miközben felállt ültéből,közben pedig az a pár közelben ülő ember is eltűnt.Jobban is tették,mert ami ez után következett könnyen komolyabb sérülésekkel végződhetett volna.
Muldon azonnal reagált és előhúzta pisztolyát a kabát alól,amit az alakváltó mellkasához nyomott.
-Erre most te basztál rá bundáskám-mondta szenvtelenül,majd egy ezüst golyó röppent ki fegyveréből egyenesen a bordák közé.
A hang jól ismert volt ezen a helyen egy ideje,de mindig riadalmat keltett,az emberek pánikszerűen kezdtek el messzebb húzódni a két alaktól.A csapzott férfi felüvöltött fájdalmában,ahogy az ezüst belülről marta,majd félrelökte a nyomozót és a kijárat felé vetette magát.
Muldon pillanatok alatt felpattant,majd a szakadó esőben megkezdődött a hajsza.A kövér cseppek erősen rontották a látási viszonyokat és az sem segített,hogy a rohadék sötét bőrdzsekit és farmert viselt.Átrohantak a közeli parkon,ahol az üldözött hirtelen megtorpant.Muldon gyorsan körülnézett.Nem követték,és zsaruk közeledte sem hallatszott.Eddig jó.
A bőrdzsekis alak remegni kezdett,mintha belülről akarná valami felrobbantani.Sajnos nem ez történt és ezt Muldon is jól tudta...éppen átváltozott.Az izmok remegtek,és sűrű szőrzet kezdett nőni rajta.Arca elnyúlt és már koránt sem emberi volt.Egy igazi,borzalmas farkasé.Majdnem két és fél méteresre nőtt a rohadék.
-Most mutasd meg mit tudsz-mondta reszelős,vadállati morgáshoz hasonló hangján.
Muldon nem habozott.Célzott és lött.Egy,kettő,három.Mind talált,de a farkasember rohamát alig lassította,hiába sistergett az összes golyóütötte seb,ami az átváltozás miatt elszakadt póló miatt látható is volt.
Rávetette magát és feldöntötte.Gurulás közben szerencsére sikerült kirántania ezüst tőrét a kabátjából...mire megálltak a vad gurulásban, addigra a fenevad szívéből már a tőr meredezett.Muldon leborult a hatalmas testről és a sárban feküdt percekig.Szíve mint egy légkalapács úgy vert.Az eső pedig kíméletlenül ömlött tovább...most valahogy mégis megnyugtatta.Érezte,ahogy mindene teljesen elázik.De élt.Ma is szembenézett a halállal,aminek már oly' régen el kellett volna őt ragadnia.De ismét legyőzte,a képébe nevetett...ő volt Mr. Muldon,a társaság kiváló nyomozója.
Mire az ágyához ért már teljesen kimerült.A testet eltűntette,de csak miután miniatűr vízálló és (állítólag)törhetetlen gépével fényképeket nem csinált.A Direktórium eljárásának része volt.Csak így kapott fizetést.Örült,hogy meleg teát szürcsölhet meleg otthonában egy meleg köntösben.Elméjében újra felötlött régi társa képe.Adam Blair...újra találkozunk.
De nem most...most az álmok ideje jött el,amik szinte hívogatták Muldont.Meg is adta magát nekik.Nimfák és más csábító nőalakok töltötték meg világát,ami egy pillanattal azelőtt a szobája volt.
Ezek csupán a béke pillanatai annak,akit úgy szólítottak a legtöbben: A Direktórium Ásza.
Az eső rendületlenül csak szakadt...-Kicseszett eső.Teljesen elcseszi a hangulatom.
Mr. Muldon lassú mozdulatokkal ellenőrizte fegyverét,amelybe ma ezüst lőszereket töltött.Talán ma horogra akad az a rohadt alakváltó.
Két hete kaptam az aktát,de a belefektetett energia megtérülni látszik.Ma este elkapom itt...ha kell üldözni fogom ameddig össze nem esek a fáradtságtól,de ma vége lesz.Nincs több lemészárolt család.Ma fizetni fogsz érte.Minden egyes falatért,amit egy ártatlanból haraptál kapsz egy golyót...van nálam elég,hogy jó hosszan szenvedj.És tudom,hogy mennyire utálja a fajtád az ezüstöt.-miközben a gondolatok cikáztak fejében kabátja belső tokjába helyezte ezüst pengéjét.
Mire a bejárathoz ért teljesen átázott a kabátja,pedig csak egy út választotta el kocsiját a bártól...ma haragosak az istenek.De a feladatot akkor is el kell végeznie.A bukás nem opció.Az elmúlt hetekben több családdal végzett az alakváltó bestia,aki alig különbözött egy állattól...evett,dugott,aludt....és ölt.
Az állatok nem teszik élvezetből,de az ő fajtája szinte orgazmusszerű élvezetet talál benne.Emellett addig elég nehéz megkülönböztetni egy normális embertől,amíg fel nem veszik rettentő szőrös-agyaras alakjukat.Szerencsére a Muldon fajta emberek ismerik azokat az apró jeleket,amivel ki lehet szűrni a normális emberek közül őket.Ezek olyan apróságok,mint a vad tekintet,ami a lila szemekből sugárzik,vagy a szemfogak és a körmök enyhe hosszabbodása.Ez egy átlagos embernek puszta kozmetikai beavatkozásnak tűnnek.De nem Muldonnak.
Amint kinyitotta az ajtót rá is rázúdultak az ismerős szagok.Dohány,szesz,izzadtság,nők.Az ajtó nesztelenül csukódott be Muldon mögött,aki egy prédára vadászó ragadozómadár tekintetével nézett körül a társaságon...a csapzott és zsíros hajú tag nem is próbált rejtőzni.Ott ült egy vörös-bögyös kurva mellett a pultnál és épp egy újabb löket rumot ivott meg.Farkasszemet néztek egy pár pillanat erejéig,majd visszatért a fenevad tekintete a nőre.Ma este belőle szándékozik lakmározni...
Muldon a pulthoz sétált,egy gyengéd mozdulattal eltávolította a bárszékből a mattrészeg tagot,aki a likantróp mellett ült,és halkan,hogy csak ő hallja a fülébe súgott:
-Miattad vagyok itt alakváltó.Megsértettél minden Direktórium által felállított szabályt.Ma helyben hajtom végre az ítéletet,amit kiszabtak rád.
A tag odafordult Muldonhoz és rezzenéstelen hangon válaszolt neki-Faszikám.Ma a szokásosnál is nyűgösebb vagyok és ahogy elnézlek nem lennél elég vacsorának sem,úgyhogy csak simán felkoncollak,ha nem takarodsz el azonnal.
-Szóval még egy újabb törvényt akarnál megszegni avval,hogy ennyi ember előtt felfeded magad
-BASZOK ÉN A SZABÁLYOKRA TE KIBASZOTT DIREKTÓRIUMOS SEGGFEJ-üvöltötte,miközben felállt ültéből,közben pedig az a pár közelben ülő ember is eltűnt.Jobban is tették,mert ami ez után következett könnyen komolyabb sérülésekkel végződhetett volna.
Muldon azonnal reagált és előhúzta pisztolyát a kabát alól,amit az alakváltó mellkasához nyomott.
-Erre most te basztál rá bundáskám-mondta szenvtelenül,majd egy ezüst golyó röppent ki fegyveréből egyenesen a bordák közé.
A hang jól ismert volt ezen a helyen egy ideje,de mindig riadalmat keltett,az emberek pánikszerűen kezdtek el messzebb húzódni a két alaktól.A csapzott férfi felüvöltött fájdalmában,ahogy az ezüst belülről marta,majd félrelökte a nyomozót és a kijárat felé vetette magát.
Muldon pillanatok alatt felpattant,majd a szakadó esőben megkezdődött a hajsza.A kövér cseppek erősen rontották a látási viszonyokat és az sem segített,hogy a rohadék sötét bőrdzsekit és farmert viselt.Átrohantak a közeli parkon,ahol az üldözött hirtelen megtorpant.Muldon gyorsan körülnézett.Nem követték,és zsaruk közeledte sem hallatszott.Eddig jó.
A bőrdzsekis alak remegni kezdett,mintha belülről akarná valami felrobbantani.Sajnos nem ez történt és ezt Muldon is jól tudta...éppen átváltozott.Az izmok remegtek,és sűrű szőrzet kezdett nőni rajta.Arca elnyúlt és már koránt sem emberi volt.Egy igazi,borzalmas farkasé.Majdnem két és fél méteresre nőtt a rohadék.
-Most mutasd meg mit tudsz-mondta reszelős,vadállati morgáshoz hasonló hangján.
Muldon nem habozott.Célzott és lött.Egy,kettő,három.Mind talált,de a farkasember rohamát alig lassította,hiába sistergett az összes golyóütötte seb,ami az átváltozás miatt elszakadt póló miatt látható is volt.
Rávetette magát és feldöntötte.Gurulás közben szerencsére sikerült kirántania ezüst tőrét a kabátjából...mire megálltak a vad gurulásban, addigra a fenevad szívéből már a tőr meredezett.Muldon leborult a hatalmas testről és a sárban feküdt percekig.Szíve mint egy légkalapács úgy vert.Az eső pedig kíméletlenül ömlött tovább...most valahogy mégis megnyugtatta.Érezte,ahogy mindene teljesen elázik.De élt.Ma is szembenézett a halállal,aminek már oly' régen el kellett volna őt ragadnia.De ismét legyőzte,a képébe nevetett...ő volt Mr. Muldon,a társaság kiváló nyomozója.
Mire az ágyához ért már teljesen kimerült.A testet eltűntette,de csak miután miniatűr vízálló és (állítólag)törhetetlen gépével fényképeket nem csinált.A Direktórium eljárásának része volt.Csak így kapott fizetést.Örült,hogy meleg teát szürcsölhet meleg otthonában egy meleg köntösben.Elméjében újra felötlött régi társa képe.Adam Blair...újra találkozunk.
De nem most...most az álmok ideje jött el,amik szinte hívogatták Muldont.Meg is adta magát nekik.Nimfák és más csábító nőalakok töltötték meg világát,ami egy pillanattal azelőtt a szobája volt.
Ezek csupán a béke pillanatai annak,akit úgy szólítottak a legtöbben: A Direktórium Ásza.
2010. január 25., hétfő
Magányos hősök-Szürke angyalok 1
Ez a történet tökéletes fikció,bármilyen hasonlóság már létező bármivel a véletlen műve.
Köszönöm az inspirációt Oidipus Prime-nak.A történeteid még az ilyen magamfajtából is kihozzák az írhatnékot.
Az ő írásait itt olvashatjátok: http://oidipusprime.blog.hu
Ködös éjszaka volt ma is.Talán túl ködös is,bár a munkámhoz éppen megfelelő.Adam Blair magánnyomozó vagyok...piszkos munka az enyém,amit jobb rejtve elvégezni.Ma éppen egy feleségverőnek kell egy alapos leckét tanítanom arról,hogy tisztelje az asszonyt,aki aggódik érte,szereti.Sosem értettem az ilyen férfiakat.Van egy gyönyörű nő mellettük,aki mindent megad nekik még is az ital és a bunyó hétvégén az,ami mozgatja őket...ma este talán megváltoznak a dolgok.
Itt vagyok.A Kék Absinthe...régen nívós hely volt,mára csak árnyéka hajdani önmagának.Szerettem ezt a helyet,de lassan a Carlhoz hasonló mocskok vették át a kulturáltan szórakozni vágyó barátok és párok helyét.Kár érte...Elizabethel szép estéket töltöttünk el itt...Elizabeth....miért kellett itt hagynod?Fenébe...elmerengtem a múlton,dolgom van.Sok minden megváltozott,ez a hely is.
Bent a szokásos látkép fogad.Füst...sok füst.Az alkohol,az izzadtság és a cigarettafüst keveredik egy jól ismert eleggyé.Ordítozás,és könnyűvérű nők kacagása a bunkók ostoba viccein.A tömegben elkezdem keresni Carlt...könnyű lesz megtalálni.Valószínűleg legalább két prosti lesz mellette és a karján is van egy szép kis emlék egy verekedésből....ott is van.Most már csak várnom kell,míg a természet szólítja.
Alig negyed óra telt el...jókor jöttem.Az idők során megtanultam észrevétlen lenni a tömegben,senkinek nem fog feltűnni,hogy utána megyek a mosdóba.
Mit sem sejtve lehúzza a sliccét,én pedig egy pillanattal később a fejére húzom az előkészített zsákot....bevágom az egyik fülkébe,kicsavarom az egyik karját és a földön belerúgok párat.A mosdó bűze szinte beissza magát a bőröd alá.Nagyon megutáltam ezt a helyet.Bár ehhez a leckéhez ideális lesz.
-Carl,te rohadék állat-mondom neki egy kicsit elváltoztatott hangon-tudod miért vagyok itt?
-Ki a faszom vagy?-ordítja,miközben próbálna szabadulni szorításomból
-Ma este a bírád.Nem gondolod,hogy át kéne értékelned az életed?Megint itt iszol,megint kurvákkal vagy körülvéve...te tetű.Ha tudnád,hogy micsoda kincs egy szerető asszony-a rugdosást kevésnek találva a szabad kezemmel a ballonkabátomban lévő .38-asért nyúlok,majd a fejéhez nyomom...és ki is biztosítom-.Tudod milyen közel állsz ahhoz,hogy elveszítsd azt a rohadt alkoholista fejed?-a kérdésre beleegyező nyögdécselés érkezik-Ezt már szeretem...most szépen fogod magad,fizetsz,elhúzol innen,veszel egy csokor virágot a feleségednek és jó férj leszel...ha nem így lenne megtudom és a fegyver el is fog sülni....-úgy tűnik eddig tudta visszatartani a "félelmét".Nem hiszem,hogy az akaraterő hiánya okozná ezt a kis balesetet....
Kifelé menet magamban egy kis megkönnyebbülést érzek.Egészen addig,amíg ki nem lépek erről az átkozott helyről...megint esik.Mintha a gonosz istenek büntetni akarnák a magányos hősöket,amiért egy újabb bűnös lelket kaparintottak meg előlük.
Az eső illata valahogy még is megnyugtat.Hátrafésülöm ujjaimmal a az elázott hajama,rágyújtok egy cigarettárat,majd elindulok haza...a különbség köztem és Carl között annyi,hogy engem senki nem fog várni a whiskymen kívül...
Ez a sorsunk nekünk,magányos hősöknek...
Köszönöm az inspirációt Oidipus Prime-nak.A történeteid még az ilyen magamfajtából is kihozzák az írhatnékot.
Az ő írásait itt olvashatjátok: http://oidipusprime.blog.hu
Ködös éjszaka volt ma is.Talán túl ködös is,bár a munkámhoz éppen megfelelő.Adam Blair magánnyomozó vagyok...piszkos munka az enyém,amit jobb rejtve elvégezni.Ma éppen egy feleségverőnek kell egy alapos leckét tanítanom arról,hogy tisztelje az asszonyt,aki aggódik érte,szereti.Sosem értettem az ilyen férfiakat.Van egy gyönyörű nő mellettük,aki mindent megad nekik még is az ital és a bunyó hétvégén az,ami mozgatja őket...ma este talán megváltoznak a dolgok.
Itt vagyok.A Kék Absinthe...régen nívós hely volt,mára csak árnyéka hajdani önmagának.Szerettem ezt a helyet,de lassan a Carlhoz hasonló mocskok vették át a kulturáltan szórakozni vágyó barátok és párok helyét.Kár érte...Elizabethel szép estéket töltöttünk el itt...Elizabeth....miért kellett itt hagynod?Fenébe...elmerengtem a múlton,dolgom van.Sok minden megváltozott,ez a hely is.
Bent a szokásos látkép fogad.Füst...sok füst.Az alkohol,az izzadtság és a cigarettafüst keveredik egy jól ismert eleggyé.Ordítozás,és könnyűvérű nők kacagása a bunkók ostoba viccein.A tömegben elkezdem keresni Carlt...könnyű lesz megtalálni.Valószínűleg legalább két prosti lesz mellette és a karján is van egy szép kis emlék egy verekedésből....ott is van.Most már csak várnom kell,míg a természet szólítja.
Alig negyed óra telt el...jókor jöttem.Az idők során megtanultam észrevétlen lenni a tömegben,senkinek nem fog feltűnni,hogy utána megyek a mosdóba.
Mit sem sejtve lehúzza a sliccét,én pedig egy pillanattal később a fejére húzom az előkészített zsákot....bevágom az egyik fülkébe,kicsavarom az egyik karját és a földön belerúgok párat.A mosdó bűze szinte beissza magát a bőröd alá.Nagyon megutáltam ezt a helyet.Bár ehhez a leckéhez ideális lesz.
-Carl,te rohadék állat-mondom neki egy kicsit elváltoztatott hangon-tudod miért vagyok itt?
-Ki a faszom vagy?-ordítja,miközben próbálna szabadulni szorításomból
-Ma este a bírád.Nem gondolod,hogy át kéne értékelned az életed?Megint itt iszol,megint kurvákkal vagy körülvéve...te tetű.Ha tudnád,hogy micsoda kincs egy szerető asszony-a rugdosást kevésnek találva a szabad kezemmel a ballonkabátomban lévő .38-asért nyúlok,majd a fejéhez nyomom...és ki is biztosítom-.Tudod milyen közel állsz ahhoz,hogy elveszítsd azt a rohadt alkoholista fejed?-a kérdésre beleegyező nyögdécselés érkezik-Ezt már szeretem...most szépen fogod magad,fizetsz,elhúzol innen,veszel egy csokor virágot a feleségednek és jó férj leszel...ha nem így lenne megtudom és a fegyver el is fog sülni....-úgy tűnik eddig tudta visszatartani a "félelmét".Nem hiszem,hogy az akaraterő hiánya okozná ezt a kis balesetet....
Kifelé menet magamban egy kis megkönnyebbülést érzek.Egészen addig,amíg ki nem lépek erről az átkozott helyről...megint esik.Mintha a gonosz istenek büntetni akarnák a magányos hősöket,amiért egy újabb bűnös lelket kaparintottak meg előlük.
Az eső illata valahogy még is megnyugtat.Hátrafésülöm ujjaimmal a az elázott hajama,rágyújtok egy cigarettárat,majd elindulok haza...a különbség köztem és Carl között annyi,hogy engem senki nem fog várni a whiskymen kívül...
Ez a sorsunk nekünk,magányos hősöknek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
