Magányos hősök-Szürke angyalok 1

Ez a történet tökéletes fikció,bármilyen hasonlóság már létező bármivel a véletlen műve.
Köszönöm az inspirációt Oidipus Prime-nak.A történeteid még az ilyen magamfajtából is kihozzák az írhatnékot.
Az ő írásait itt olvashatjátok: http://oidipusprime.blog.hu


Ködös éjszaka volt ma is.Talán túl ködös is,bár a munkámhoz éppen megfelelő.Adam Blair magánnyomozó vagyok...piszkos munka az enyém,amit jobb rejtve elvégezni.Ma éppen egy feleségverőnek kell egy alapos leckét tanítanom arról,hogy tisztelje az asszonyt,aki aggódik érte,szereti.Sosem értettem az ilyen férfiakat.Van egy gyönyörű nő mellettük,aki mindent megad nekik még is az ital és a bunyó hétvégén az,ami mozgatja őket...ma este talán megváltoznak a dolgok.
Itt vagyok.A Kék Absinthe...régen nívós hely volt,mára csak árnyéka hajdani önmagának.Szerettem ezt a helyet,de lassan a Carlhoz hasonló mocskok vették át a kulturáltan szórakozni vágyó barátok és párok helyét.Kár érte...Elizabethel szép estéket töltöttünk el itt...Elizabeth....miért kellett itt hagynod?Fenébe...elmerengtem a múlton,dolgom van.Sok minden megváltozott,ez a hely is.
Bent a szokásos látkép fogad.Füst...sok füst.Az alkohol,az izzadtság és a cigarettafüst keveredik egy jól ismert eleggyé.Ordítozás,és könnyűvérű nők kacagása a bunkók ostoba viccein.A tömegben elkezdem keresni Carlt...könnyű lesz megtalálni.Valószínűleg legalább két prosti lesz mellette és a karján is van egy szép kis emlék egy verekedésből....ott is van.Most már csak várnom kell,míg a természet szólítja.
Alig negyed óra telt el...jókor jöttem.Az idők során megtanultam észrevétlen lenni a tömegben,senkinek nem fog feltűnni,hogy utána megyek a mosdóba.
Mit sem sejtve lehúzza a sliccét,én pedig egy pillanattal később a fejére húzom az előkészített zsákot....bevágom az egyik fülkébe,kicsavarom az egyik karját és a földön belerúgok párat.A mosdó bűze szinte beissza magát a bőröd alá.Nagyon megutáltam ezt a helyet.Bár ehhez a leckéhez ideális lesz.
-Carl,te rohadék állat-mondom neki egy kicsit elváltoztatott hangon-tudod miért vagyok itt?
-Ki a faszom vagy?-ordítja,miközben próbálna szabadulni szorításomból
-Ma este a bírád.Nem gondolod,hogy át kéne értékelned az életed?Megint itt iszol,megint kurvákkal vagy körülvéve...te tetű.Ha tudnád,hogy micsoda kincs egy szerető asszony-a rugdosást kevésnek találva a szabad kezemmel a ballonkabátomban lévő .38-asért nyúlok,majd a fejéhez nyomom...és ki is biztosítom-.Tudod milyen közel állsz ahhoz,hogy elveszítsd azt a rohadt alkoholista fejed?-a kérdésre beleegyező nyögdécselés érkezik-Ezt már szeretem...most szépen fogod magad,fizetsz,elhúzol innen,veszel egy csokor virágot a feleségednek és jó férj leszel...ha nem így lenne megtudom és a fegyver el is fog sülni....-úgy tűnik eddig tudta visszatartani a "félelmét".Nem hiszem,hogy az akaraterő hiánya okozná ezt a kis balesetet....
Kifelé menet magamban egy kis megkönnyebbülést érzek.Egészen addig,amíg ki nem lépek erről az átkozott helyről...megint esik.Mintha a gonosz istenek büntetni akarnák a magányos hősöket,amiért egy újabb bűnös lelket kaparintottak meg előlük.
Az eső illata valahogy még is megnyugtat.Hátrafésülöm ujjaimmal a az elázott hajama,rágyújtok egy cigarettárat,majd elindulok haza...a különbség köztem és Carl között annyi,hogy engem senki nem fog várni a whiskymen kívül...
Ez a sorsunk nekünk,magányos hősöknek...