A Direktórium Ásza-Szürke angyalok 2

Mr. Muldon lehalkította a magnójából szóló Queens Of The Stone Age-et,amivel az eső zaját próbálta elnyomni,amint meglátta az alakot a Kék Absinthe ajtajában.Adam Blair...a név kimondása rengeteg emléket idézett fel elméjében.Nem sokat változott az évek során.Még mindig az apjától örökölt öreg ballonkabátot hordja,sötét haja is csak az esővíz miatt nem áll az égnek.-Milyen elragadó a fiatalság.Nemdebár Adam?-mondta csak úgy magának.Bár nem nézett ki többnek 25-nél már jóval a 70 fölött járt,fiatal külsejét csak a Paktum megkötésének köszönheti.Talán nem sokára Adam is élvezheti ezeket az előnyöket.A Direktor pont őt osztotta be Adam megfigyelésére.Talán véletlen,talán nem...a Direktor kevés dologról nem tud,így könnyen meglehet,hogy közös múltjuk is nyitott könyv számára.-Elég a merengésből,dolog van.-mondta félhangosan magának,majd gondolatban hozzátette-mostanában túl sokat beszélek magammal-.Ez valóban így volt.Társa nem lévén maga volt az egyetlen,akivel beszélhetett.Olyan dolgokat kellett feldolgozzon,amiktől egy normális ember talán meg is őrült volna...és ő is elég közel állt hozzá.Gondolataiból egy kocsi indítása szakította ki.Adam elindult.Örült neki,hogy ma még nem kell vele találkoznia....de hamarosan....hamarosan.
Az eső rendületlenül csak szakadt...-Kicseszett eső.Teljesen elcseszi a hangulatom.
Mr. Muldon lassú mozdulatokkal ellenőrizte fegyverét,amelybe ma ezüst lőszereket töltött.Talán ma horogra akad az a rohadt alakváltó.
Két hete kaptam az aktát,de a belefektetett energia megtérülni látszik.Ma este elkapom itt...ha kell üldözni fogom ameddig össze nem esek a fáradtságtól,de ma vége lesz.Nincs több lemészárolt család.Ma fizetni fogsz érte.Minden egyes falatért,amit egy ártatlanból haraptál kapsz egy golyót...van nálam elég,hogy jó hosszan szenvedj.És tudom,hogy mennyire utálja a fajtád az ezüstöt.-miközben a gondolatok cikáztak fejében kabátja belső tokjába helyezte ezüst pengéjét.
Mire a bejárathoz ért teljesen átázott a kabátja,pedig csak egy út választotta el kocsiját a bártól...ma haragosak az istenek.De a feladatot akkor is el kell végeznie.A bukás nem opció.Az elmúlt hetekben több családdal végzett az alakváltó bestia,aki alig különbözött egy állattól...evett,dugott,aludt....és ölt.
Az állatok nem teszik élvezetből,de az ő fajtája szinte orgazmusszerű élvezetet talál benne.Emellett addig elég nehéz megkülönböztetni egy normális embertől,amíg fel nem veszik rettentő szőrös-agyaras alakjukat.Szerencsére a Muldon fajta emberek ismerik azokat az apró jeleket,amivel ki lehet szűrni a normális emberek közül őket.Ezek olyan apróságok,mint a vad tekintet,ami a lila szemekből sugárzik,vagy a szemfogak és a körmök enyhe hosszabbodása.Ez egy átlagos embernek puszta kozmetikai beavatkozásnak tűnnek.De nem Muldonnak.
Amint kinyitotta az ajtót rá is rázúdultak az ismerős szagok.Dohány,szesz,izzadtság,nők.Az ajtó nesztelenül csukódott be Muldon mögött,aki egy prédára vadászó ragadozómadár tekintetével nézett körül a társaságon...a csapzott és zsíros hajú tag nem is próbált rejtőzni.Ott ült egy vörös-bögyös kurva mellett a pultnál és épp egy újabb löket rumot ivott meg.Farkasszemet néztek egy pár pillanat erejéig,majd visszatért a fenevad tekintete a nőre.Ma este belőle szándékozik lakmározni...
Muldon a pulthoz sétált,egy gyengéd mozdulattal eltávolította a bárszékből a mattrészeg tagot,aki a likantróp mellett ült,és halkan,hogy csak ő hallja a fülébe súgott:
-Miattad vagyok itt alakváltó.Megsértettél minden Direktórium által felállított szabályt.Ma helyben hajtom végre az ítéletet,amit kiszabtak rád.
A tag odafordult Muldonhoz és rezzenéstelen hangon válaszolt neki-Faszikám.Ma a szokásosnál is nyűgösebb vagyok és ahogy elnézlek nem lennél elég vacsorának sem,úgyhogy csak simán felkoncollak,ha nem takarodsz el azonnal.
-Szóval még egy újabb törvényt akarnál megszegni avval,hogy ennyi ember előtt felfeded magad
-BASZOK ÉN A SZABÁLYOKRA TE KIBASZOTT DIREKTÓRIUMOS SEGGFEJ-üvöltötte,miközben felállt ültéből,közben pedig az a pár közelben ülő ember is eltűnt.Jobban is tették,mert ami ez után következett könnyen komolyabb sérülésekkel végződhetett volna.
Muldon azonnal reagált és előhúzta pisztolyát a kabát alól,amit az alakváltó mellkasához nyomott.
-Erre most te basztál rá bundáskám-mondta szenvtelenül,majd egy ezüst golyó röppent ki fegyveréből egyenesen a bordák közé.
A hang jól ismert volt ezen a helyen egy ideje,de mindig riadalmat keltett,az emberek pánikszerűen kezdtek el messzebb húzódni a két alaktól.A csapzott férfi felüvöltött fájdalmában,ahogy az ezüst belülről marta,majd félrelökte a nyomozót és a kijárat felé vetette magát.
Muldon pillanatok alatt felpattant,majd a szakadó esőben megkezdődött a hajsza.A kövér cseppek erősen rontották a látási viszonyokat és az sem segített,hogy a rohadék sötét bőrdzsekit és farmert viselt.Átrohantak a közeli parkon,ahol az üldözött hirtelen megtorpant.Muldon gyorsan körülnézett.Nem követték,és zsaruk közeledte sem hallatszott.Eddig jó.
A bőrdzsekis alak remegni kezdett,mintha belülről akarná valami felrobbantani.Sajnos nem ez történt és ezt Muldon is jól tudta...éppen átváltozott.Az izmok remegtek,és sűrű szőrzet kezdett nőni rajta.Arca elnyúlt és már koránt sem emberi volt.Egy igazi,borzalmas farkasé.Majdnem két és fél méteresre nőtt a rohadék.
-Most mutasd meg mit tudsz-mondta reszelős,vadállati morgáshoz hasonló hangján.
Muldon nem habozott.Célzott és lött.Egy,kettő,három.Mind talált,de a farkasember rohamát alig lassította,hiába sistergett az összes golyóütötte seb,ami az átváltozás miatt elszakadt póló miatt látható is volt.
Rávetette magát és feldöntötte.Gurulás közben szerencsére sikerült kirántania ezüst tőrét a kabátjából...mire megálltak a vad gurulásban, addigra a fenevad szívéből már a tőr meredezett.Muldon leborult a hatalmas testről és a sárban feküdt percekig.Szíve mint egy légkalapács úgy vert.Az eső pedig kíméletlenül ömlött tovább...most valahogy mégis megnyugtatta.Érezte,ahogy mindene teljesen elázik.De élt.Ma is szembenézett a halállal,aminek már oly' régen el kellett volna őt ragadnia.De ismét legyőzte,a képébe nevetett...ő volt Mr. Muldon,a társaság kiváló nyomozója.
Mire az ágyához ért már teljesen kimerült.A testet eltűntette,de csak miután miniatűr vízálló és (állítólag)törhetetlen gépével fényképeket nem csinált.A Direktórium eljárásának része volt.Csak így kapott fizetést.Örült,hogy meleg teát szürcsölhet meleg otthonában egy meleg köntösben.Elméjében újra felötlött régi társa képe.Adam Blair...újra találkozunk.
De nem most...most az álmok ideje jött el,amik szinte hívogatták Muldont.Meg is adta magát nekik.Nimfák és más csábító nőalakok töltötték meg világát,ami egy pillanattal azelőtt a szobája volt.
Ezek csupán a béke pillanatai annak,akit úgy szólítottak a legtöbben: A Direktórium Ásza.