Véletlenek nincsenek-Szürke angyalok 3

Adam fejfájással ébred...egy újabb éjszaka,amikor az alkoholban keresett menedéket.Egyedül.Más emberek a Kék Absinthehoz hasonló helyeken iszogatnak más hozzájuk hasonlóval,de ő még köztük is egyedinek számít.A veszteség,amit átélt évek óta kísérti és nem engedi,hogy továbblépjen.
A szobában whisky szaga terjengett és amint felállt észre is vette,hogy az utolsó pohár kicsúszott a kezéből.Fázott és fájt a feje...ez nem jó kombináció.Első útja a fürdőszoba felé vezetett,ahol a jó öreg fejfájás-csillapító tablettákat tartotta a tükör mögötti polcon.Megnyitotta a hideg vizű csapot,majd a tükörbe bámult.Amit látott nem nyűgözte le.Sötét haja ismét égnek állt,karakteres arcán több napos borosta éktelenkedett,mélykék szemei beesettek voltak.Tekintetét inkább levette képmásáról és kinyitotta a polcot.A jó öreg pirulás doboz ott volt bent a polcon,csak ki kellett nyúlni érte...legalább ő és a whisky sosem hagyta cserben.A megengedett vízből kortyolva lenyelt pár darabot,majd arcát is megmosta.Átkozott egy fél óra volt,míg a gyógyszerek hatni kezdtek...
Miután a feje rendbe jött feltakarította az üvegszilánkokat,bekapcsolta a fűtést,majd lehuppant kedvenc fotelébe és élvezte,amint a meleg kezdte átjárni tagjait is.
A pillanatnyi idillből a telefon csörgése rázta fel.
-'gen?
-Jó estét Mr. Blair-csilingelt a hang a vonal túlsó végén.A titkárnője volt az,Lucy.Szép teremtés,bár kapcsolatuk szigorúan üzleti volt.Adam ezt így helyén valónak is tartotta-Rosszkor zavarom?
-Nem Lucy,mondja csak.
-Egy úr kereste önt,szóltam neki,hogy csak később jön be az irodájába.
-Köszönöm Lucy....egy óra,és ott leszek.-meg sem várva Lucy válaszát le is tette a kagylót.
Egy óra...azt sem tudom,hogy mennyi az idő...fél öt.Elég sokat aludtam.Talán mégsem volt olyan jó ötlet az esti italozás.
Miután felfrissítette magát egy hideg vizes fürdővel és tiszta öltönyt vett fel Adam elindult öreg Cutlassal az irodája felé,ami egy jó fél óra utat jelentett.Bepöccintette magnójába a kedvenc Kyuss kazettáját és élvezte,ahogy a zene ritmusa és a motor hangja összefolyt szép lassan...felhajtott az autópályára,majd szinte repült az öreglány az úton.
Az iroda előtt kiszállt,majd orrát újra megcsapta a város ismerős szaga.Egy kóbor kutya szaladt át a szemközti oldalra,hogy a közeli kukát felborítsa némi élelem reményében.-Ilyen az én városom,Wage City...ahol mindenki azt kapja,amit érdemel...
Az irodában Lucy türelmetlenül várt már,aggódott Mr. Blairért...már jó pár éve ő volt a titkárnője és látta legjobb és legrosszabb pillanataiban.Ő volt az,akinek a vállán elsírta magát miután Elizabeth elment...
-Na végre,hogy ideért Mr. Blair.Mit csinált tegnap este?Legalább az üggyel végzett,mielőtt az üveg aljára nézett?-ejtette meg ezt a csípős megjegyzést...pusztán törődésből.
-Mintha nem maga vette volna fel a telefont,amikor az a nő megköszönte,hogy helyreraktam a férjét.
Erre a kijelentésre mindössze egy cöcögés volt Lucy válasza,amit nagyjából figyelmen kívül is hagyott Adam és az előtérből az irodájába ment,majd ledobta magát hanyagul az így is roskatag székébe,ami hangosan recsegett súlya alatt.Az ajtó résében Lucy arca tűnt fel.
-Uram,itt van a férfi,aki ma telefonált.
-Küldje csak be-vajon ma is egy újabb feleségére túl féltékeny férj?Esetleg egy narkós testvérét kereső szerencsétlen?
Az ajtón egy magas vékony alak jött be.Arcán egy róka ravaszsága tükröződött,haja mint a holló tollazata.Furcsa szerzet,azt be kellett vallania.Talán ma még is valami érdekes megbízást kap?
-Jó estét Mr. Blair
-Jó estét Mr....
-Cross...Gillman Cross.
-Mr. Cross miben segíthetek önnek?
-Noss...igen kényes az ügy.Nem fordulhattam a rendőrséghez.A maffia egyik tagjának házát kellene megfigyelni.
-Nem vállalom.
-Hogy?Mi?
-Szerintem elég egyértelmű voltam...ez nekem túl forró.
-Biztosan?Talán motiválni tudom....5000 dollár.Előre.
-Nem,ez akármennyire is csábító is nem fogadom el.
-Talán ez meggyőzi.-Cross egy nagy alakú borítékot dobott az asztalra,amiből egy medál csúszott ki.-A borítékban van a cím.
Adam felvette a medált és kinyitotta...nem hitt a szemének...az a nyakék,amit azon az estén vettek el tőle...
-HONNAN SZEREZTE MEG?-a szavakat már csak a szoba sötétjének mondta...Cross eltűnt.
-Ezt igennek veszem.-szólt Cross hangja a semmiből.
Talán tényleg kezdek becsavarodni.
Adam kiviharzott titkárnőjéhez és kérdőre vonta.
-Hová tűnt?Látta ahogy kiment?
-Ki?Nem jött be ma senki ide.Az ügyfél telefonált,hogy ma mégsem keresi fel önt.
Adam homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek...visszament irodájába és rágyújtott egy cigarettára...nem dohányzott túl sűrűn,de ez neki is sok volt.Töltött egy pohárka whiskyt is.
Ez az ügy valóban érdekes...de nem úgy,ahogy ő számította.Valami itt nagyon nincs rendjén.Ma van az évfordulója Elizabeth halálának.
Adam egy dolgot megtanult az évek alatt....véletlenek nincsenek.

Miután Muldon kiért a kocsijához ledobta magáról az álcát.Összement kissé,arca újra ifjabbik önmagára hasonlított,haja ismét szőkés árnyalatot vett fel.Muldon elégedett volt színészi teljesítményével.
"Mr. Cross" kidobta a csalit.Most már valóban elérhető közelségben volt az esemény,ami vagy a Adam halálát,vagy a csatlakozást hozza eredményül.